Hogy mi a közös Terry Gilliamben és John Cleese-ben? Egyszerre nagyon sok és nagyon kevés, de a legérdekesebb az, hogy még abban is meglehetősen különböznek, amiben amúgy kifejezetten hasonlítanak.
MIRŐL BESZÉL EZ AZ EMBER?!
Elmagyarázom.
Arra gondolok, hogy Gilliam és Cleese is Oscar-jelölt forgatókönyvíró, méghozzá egyetlen, nyolcvanas évekbeli film (Brazil, 1985 / A hal neve Wanda, 1988) miatt és megosztva (Tom Stoppard, Charles McKeown / Charles Crichton). Ami elég komoly hasonlóság, legalábbis első blikkre, de ahogy a szóban forgó filmek meglehetősen eltérőek, a fő alkotójuk is az – és most idézzük fel magunkban egy random Monty Python-epizód animációs betétjét, majd gondoljunk – mondjuk – A papagáj-jelenetre. Összetartoznak, van köztük némi rokonság is, de azért eléggé eltérőek, nemde? És ez csak a jéghegy csúcsa.
Így aztán a Gilliam-önéletrajz is nagyon élvezetes, de nem ugyanazért, amiért a Cleese-önéletrajz, azaz (leegyszerűsítve) az írás magas színvonaláért. No nem mintha Gilliam rossz író lenne, de azért az sem véletlen, hogy elsősorban képekkel (rajztól vetítővászonig) fejezi ki magát, és a könyve is csurig van grafikával, rajzzal, fotóval (…). A középpontban persze az élete áll, nem kifejezetten a Monty Python (nem akkora baj, ott vannak a doksik/könyvek), vagy akár a saját filmjei (valamivel nagyobb baj, ezekre bővebben is kitérhetett volna), de a memoár már csak ilyen, és ez ráadásul egy összességében elég jól sikerült önéletrajz.
Szóval a Gilliam-életmű kedvelői számára kihagyhatatlan, Monty Python-rajongóknak pedig erősen ajánlott a Gilliamesque.
Kép: moly.hu (köszi)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.