Skandináv krimivel már találkozhatott a Kedves Olvasó a könyvnapló hasábjain, bár Stieg Larsson könyveit én nem sorolnám egyértelműen a "krimi" kategóriába, ezek a nyomozós történetek egyszerre többek és kevesebbek annál, amit én ezzel a műfajjal azonosítok (sőt, ha a tetovált lány hackerkedéseire gondolok, még a sci-fi és a cyberpunk is hamarabb eszembe jut, mint a Hammett és Chandler nevekkel fémjelzett keménykedés, vagy éppen Agatha és Arthur Conan hőseinek elszánt nyomelemzése és tűpontos következtetései). Azt hittem, Jo Nesbø híres Harry Hole-sorozatának első kötetével közelebb kerülök a skandináv krimi lényegéhez, megértéséhez -- hát... igen és nem.
Az már biztos, hogy bármennyit is emlegetik a kritikák-esszék ezeknek a történeteknek a szigorúságát, szikárságát, ridegségét, depresszióját, komorságát, egészen mást értenek ezeken a fogalmakon, mint én. Oké, nem röhögtem szénné magam a Denevéremberen, de annyi elmondhatatlanul lehangolónak se mondanám, sőt, akad benne bőven humor és romantika is. Talán velem van a baj, és egy kevésbé komplex és őrült, északi vidékeken játszódó Ellroy-művet vártam, ami több okból sem teljesült (a Denevérember cselekményének helyszíne az első laptól az utolsóig Ausztrália, haha), mindenesetre amit kaptam, így is bőven átlagon felüli. Nesbø tagadhatatlanul jó mesélő, izgalmasan alakítja a cselekményt stb. stb., nem lehet egy rossz szavam se, sőt, ha úgy adódik, még szeretnék tőle olvasni tőle mást is -- de azért elkapkodni nem fogom. Hangsúlyozom, erről nem Nesbø tehet: mást vártam, mint amit kaptam, és az elvárásaimat nem a szerző vagy a művei, hanem a kritika, reklám, egyebek alakították (sajnos). Talán én tévedek, és mindenképpen nekik van igazuk, s csak a konkrét könyvvel, a Harry Hole-sorozat első részével (meg korábban Larssonnal?) nyúltam mellé, nem tudom, de egyelőre jegelem az északi krimik témáját.
Mindenesetre ha valaki olyan bűnügyi regényt olvasna szívesen, ami nem brutálisan szigorú és borongós, de azért nincs híján erőszaknak és kegyetlenségnek, miközben szabályosan olvastatja magát, válassza bátran a Denevérembert. Nem tenném egy polcra A tetovált lány-könyvekkel (ezt képletesen tessék érteni, a konkrét kötetek jelenleg is egy polcon vannak a házikönyvtáramban), de azért sokkal rosszabbnak sem mondanám. Azért a következő Nesbøig elolvasok legalább egy Ellroy-t, abból még nem volt baj.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.