És már mondom is: elcsesztem a számolást! A Könyvnapló 36. bejegyzésének valójában „36-39.”-nek kéne lennie, de most már nem fogok visszafelé minden egyes posztot kijavítgatni, úgyhogy a Kedves Olvasó fogadja el nekem bemondásra a címben szereplő két (arab) számot, és azt, hogy a 71. bejegyzést egyelőre pihentetem (ugyanis önálló recenzióként fog megjelenni máshol). Vagy vitatkozzon a Kedves Olvasó. Jelentsen fel! Esetleg tegyen az egészre magasról (én ezt javaslom). Most pedig jöjjön a lényeg: képregény(szerűség)ek következnek!

Dr. Serényi-Sárközy: Nindzsák harca 1-2.

Többet-jobbat nem érdemes írni erről a kiadványról, mint ami a Geekz-en már megjelent, szerény nézetem szerint a nosztalgiafaktora magas, élvezeti értéke viszont összességében csak közepes.

Goscinny-Morris: Lucky Luke 18. - A 20. Lovasezred

Erről csak azért nem írok többet, mert nem igazán tudok: tök jó, felnőttként is élvezhető, humorosan írt-rajzolt képregény. Nem fogom naponta elővenni (előfordult olyan Goscinny műveivel pár évtizeddel ezelőtt, csak már elmúlt), de azért egyáltalán nem baj, hogy megvan, sőt.

Goscinny-Uderzo: Asterix 13. - Asterix és a rézkondér

Ld. szó szerint a Lucky Luke 18. - A 20. Lovasezred kapcsán leírtakat pár sorral feljebb.

Fazekas Attila: A bolygó neve: Halál / A halálosztó

A nosztalgiafaktora ennek is magas, akárcsak az előbbieknek, viszont egyéb érdemei alapján valahová Serényi doktor klasszikusai és Goscinny dolgai közé lőném be. Jó lenne azt írni, hogy Fazekas a "sűrítés remekeit" alkotta meg ezekkel a Filmsikerek képregény változata füzetekkel, éppen csak a "remek" kifejezés nem stimmelne. Sűrítés-vonalon nincs hiba, a 137 perces A bolygó neve: Halál úgy kerül át bruttó 15 képregényoldalra, mint a huzat, viszont a hatásfokkal bőven akadnak problémák. Hogy is mondta Woody Allen a gyorsolvasás-tanfolyamról, amit elvégzett? "A Háború és békét nem egészen 20 perc alatt olvastam el. Oroszokról szól." Itt is kb. ez a helyzet, ennek megfelelően némiképp sajnálom mindazokat (fiatalkori énemet is beleértve), akik a film megtekintése előtt e képregények alapján próbáltak képet kapni az Aliens-ről és a Terminatorról. Nagyjából annyi maradhatott meg bennünk, hogy az egyik gyilkos földönkívüliekről, a másik egy gyilkos robotról szól. Pedig ezek a filmek azért többet érnek ennél.

Neil Gaiman: Farkasok a falban

Kakukktojás! Egyrészt mert nincs nosztalgia-vonatkozása, másrészt mert nem is tetszett igazán, harmadrészt mert már a szerző megjelölése körül sem stimmel minden. Elvileg a jelen blog által többször kényeztetés tárgyává tett Gaiman a fő alkotó, valójában én David McKean neve alatt jegyezném: leginkább McKean csillogtatja meg számottevő grafikusi képességeit, Gaiman sztorija nem sokkal hosszabb egy átlagos viccnél, de a részletes forgatókönyv se tehetett ki sokkal többet 2 oldalnál. Ami a tulajdonképpen nem is lenne baj, ha a) a „számottevő” azonos lenne az „OD-nek tetsző”-vel b) a rövidke sztori szolgálna bármivel egy magamfajta vénember számára. Csakhogy a „mese” ebben a formában max. egy gyerek igényeit elégítheti ki, azt viszont nem tudom, ő mit kezd a számottevően képességes McKean mérsékelten gyerekbarát (OD szigorúan szubjektív álláspontja szerint többnyire szimplán csak randa) képeivel. Két szék – pad alatt. Egyszer el lehet „olvasni” (főleg mert nem vesz igénybe többet 5 percnél), de ajánlani nem merném senkinek.