Orosdy Dániel blogja

James Bond 1-2.

Nem hittem volna, hogy egyszer még az ezer éves svéd James Bond-képregényekről fogok regélni, annyira jelentéktelenek ezek a kis történetek. Nem rosszak, félreértés ne essék! Csak hát nem is valami jók. Én amúgy sem vagyok nagy rajongója minden idők leghíresebb, egyben leghiteltelenebb kémjének, bár filmen szórakoztató tud lenni, nem utolsó sorban az (akaratlan?) önparódia miatt, és mert rendezőnként, színészenként, sőt, gyakran filmenként változik a világ, amiben hősünk él és alkot. Na, mindez nincs meg ezekben a sztorikban, csak az alapok, minden egyes kötelező kör: csöcsi csajok, „A nevem Bond”, M, Moneypenny, sok akció, hepiend. Már gyerekkoromban sem győzött meg különösebben, de ezzel valószínűleg nem voltam egyedül, összesen 6 számot ért meg a széria… (Kettő még hiányzik a gyűjteményemből, csak szólok.)

Bizarr borítós sorozatunk (a borító bizarr, nem a sorozat!) újabb izgalmas darabbal bővül, köszönhetően a Nerdblognak, ahol is egyszer régen kiszúrtam ezt a gyöngyszemet. Ott ugyan elsősorban rondasága okán érdemelt figyelmet, de távolról sem csak ezért érdekes. Hanem mert kérdések özönét indítja el egyszerű szemlélőjében!

Mutatok! Kérdezek! Emlékezek!

Régen jelentkezett közkedvelt sorozatunk, a Mutatom!

Nem mehet ez így tovább!!

Viszont ezúttal kicsit arrébb lépünk a népszerű magvetős sorozatoktól, Albatrosz és tsai -- a végeredmény meglepő és mulatságos.

Na jó, legfeljebb meglepő.

Oké, max érdekes.

Viszont nyomokban, sőt, kiadós mennyiségben Jeff Goldblumot tartalmaz!

Aki őrületes, ezt lássuk be.

KATT!

Tóth Endre, azaz Andre [André] De Toth idegenbe szakadt hazánkfia volt, aki teljesen észrevétlenül tudott jelentős amerikai rendezőként működni. Ahogy Martin Scorsese mondta róla:

André de Toth nem volt soha felkapott rendező: a nagyközönség jól ismeri a filmjeit, de fogalma sincs arról, hogy ki csinálta őket.

Bandi bá persze -- Magyarország elhagyása után legalábbis -- elsősorban a B-kategóriában alkotott, olcsó westernek megbízható alkotójaként jegyezték, de még ezek között is akad nem egy kiváló munka, különös tekintettel a csodálatos, Tarantino tetszését is elnyerő A száműzött napjára. Regélnék még róla szívesen, nagy líblingem az öreg (és nem csak nekem), de ragadjunk le most a félszemű mester legjelentősebb alkotásánál, a Panoptikum -- A viaszbabák háza című klasszikus 3-D csodánál, Vincent Price egyik horrorsikerénél.

Mi köze ennek ennek a 65 éves remekműnek Indiana Jones-hoz??

MUTATOM!

Nem, nem a magyar metróban. (Szerencsések, mi?...)

Nem is az áruházlánc valamelyik tagjában.

És ami azt illeti, még nem is abban a metróban, amit máshol subway-nek vagy underground-nak hívnak.

A regénysorozatról beszélünk, melynek orosz kiadója (Chavez kiváló megfigyelése szerint) feltűnő gyakorisággal... khm... alkalmaz meglehetősen híres modelleket. Az előzményeket már ismerjük (ld. itt és ott), ez viszont egy fokkal még durvább is talán. Mutatom!

Rutger Hauer annyira kemény arc, hogy még egy Sly-érdekeltségbe tartozó borítóra is gond nélkül felpofátlankodott! "Mit nekem Rambó! Az egy b*zi!" -- gondolta a legkevésbé sem píszí módon (felvéve a ritmust a civilizáció fejlődésével), és már ott is volt David Morrell regényének magyar borítóján, kezében nyílpuskával, fején szemfedővel. Igen, pont így, nyílpuskával, szemfedővel.

Hisz' mi is illene jobban ahhoz a reklámdumához, hogy "A szike elől nincs menekvés!"???

És ez még csak a jéghegy csúcsa. Tudja valaki, honnan mászott oda a derék Rutger?...

Drakula, alias Nosferatu nyughatatlan lélek (volt?), ezt mindenki tudja, de azért mindennek van határa. Vajon hány olyan magyar kiadású könyv akad még, ami a Werner Herzog-féle Nosferatu-remake-hez nyúlt ihletért? És ez még távolról sem minden, ha erre a bizonyos könyvre gondolunk, amely... De inkább mutatom!

A bolygó neve: Amál?!

Nem, sokkal inkább 17 nap rettegés, legalábbis ha hiszünk Arthur Herzognak, illetve azoknak, akik mifelénk kiadták a könyvét. (Korábban az Albatrosznál dolgozhattak, tuti!)

Zavaros vagyok, tudom... 5 kép többet mond 1000 szónál, úgyhogy

MUTATOM!

Catherine Deneuve és Claudia Cardinale között zongorázni lehet a különbséget (kérem a kottát!!!), de valamiben nagyon hasonlítanak egymásra: mindketten hatottak az Albatrosz-sorozat borítótervezőire. És Catherine nem is csak rájuk.

Mert hogy is mondta szegény Bud a zseniális Nincs kettő négy nélkülben?

Van egy különös álmom, homokot szitálok a Negro folyó partján, és csak szitálok, egyre csak szitálok...

Bud ezúttal sem tévedett: aki az olasz western ikonja, előbb-utóbb szitálni fog valami kincs reményében, ez nekem is szitál szilárd meggyőződésem! Itt van például rögtön az ősforrás, Clint Eastwood, akinek még a derék Terence Hill is imitátora volt korai szerepeiben (illetve egészen pontosan a Clintet imitáló Franco Nerónak, de ebbe most ne mélyedjünk el). Ikonjaink ott ülnek a Negro-, Dunakavics-, Turbórágó- stb. folyó partján, és csak szitálnak, szitálnak, mossák a homokot egyre, mintha nem lenne holnap...

Nyilvánvalóan ennek köszönhető, hogy a Magvető művésze is Túró Rudiba oltott Névtelen Pisztolyhősként álmodta meg Molnár Gábor Gyémántmosók címre keresztelt művének borítóját. Egyszerű, de hatásos, mint egy spenceri pofon.

És annyira, de annyira magas labda, hogy szinte szégyen lecsapni!

Szinte...

Mutatom!

Lecsapom.

Hitchcock nem képes szabadulni tőlünk, bár most második kedvenc szőkéjét -- és első számú Grace Kelly-pótlékát --, Tippi Hedrent küldte a rovatba. És ugyan Mel Brooks-ról sok jót elmondhatunk (pl. hogy híresen humortalan), szépség terén biztosan nem veheti fel a versenyt a Hollywoodban sajnálatosan rövid karriert befutó Tippivel, aki nem mellesleg Melanie Griffith anyukája is. De vajon mit művelt a káprázatos szépségű színésznő, miután a karrierje többé-kevésbé zátonyra futott a The Harrad Experiment című filmmel 1973-ban?

LELEPLEZÉS!!!!

Kémregényes fordulatok!!

Mutatom.

Georges Simenon regényéből tudtommal nem készített filmet Alfred Hitchcock, Mel "Híresen Humortalan" Brooks pedig még annyira sem. Akkor mégis mit keres Richard H. Thorndyke a Maigret albérletben borítóján?

Zavaros, mi?

Mutatom már, mutatom...

Már az idejét se tudom, mikor jelentkezett utoljára a "Mutatom!"-sorozat!...

Na jó, tudom, tavaly november elején, de attól még régen volt. Nem mehet ez így tovább! Ennek megfelelően a következőkben csattanós választ adok nem is egy, hanem legalább három (!!!) "Mutatom!"-témába vágó kérdésre. És ami összekapcsolja őket: hát hogy minden összekapcsolódik mindennel. Egy pillangó megrebbenti a szárnyát Pekingben, mire az Ének az esőben sztárjának lánya kinyírja Luca Brasi alteregóját. Világos, nem?

...

MIRŐL BESZÉL EZ AZ EMBER?!

Hát először is arról, hogy Rejtő Jenő egyik kortársa megengedhetetlen kapcsolatba került a A Keresztapa világával. Imigyen:

... Jeremy Irons és Tommy Lee Jones találkozik egy borítón?

Sokáig én sem ismertem, de a csalhatatlan szemű Ash megmutatta, és valóban. Ez nem vicc, poénja sincs, de azért tanulságos! Úgy látszik, minden Oscar-díjas színművésznek, aki akciófilmekben is szerepel, az a sorsa, hogy egy izgalmas regény magyar borítóján végezze. Várjuk Nicolas Cage és Angelina Jolie felbukkanását valamelyik Arthur Hailey-kötet hazai változatán!

Addig is... Íme Alistair Maclean esete a két hollywoodi nagyágyúval.

Mutatom!

Na jó, nem nagyon, kicsit, de bizony eltévedt ez a Poirot, amikor a Gyilkosság az Orient expresszen borítója helyett a Gloriett a hullánakén bukkant fel. Miért is?

De mi örüljünk inkább a régi ismerősnek! Nem, nem a viccesen megilletődött idősebb hölgy az, hanem a szigorú fiatalabb a bal alsó sarokban. Mutatom:

Jerry Pournelle regénysorozata már címével is hatással lehet ránk, magyarokra, hisz kinek ne ugrana be a "Janissaries" szóról a történelemórákról ismerős janicsárok kifejezés? A kettő természetesen egy és ugyanaz, bár a borító már önmagában elárulja, hogy a jeles szerző (és társa, Roland J. Green) nem a török-magyar kapcsolatok egyik kényes kérdésével foglalkozik a műben (mely egyébként a géppuskák és sisakok ellenére a tudományos-fantasztikus zsánert gazdagítja). És ha alaposabban is szemügyre vesszük, még valami, pontosabban valaki is ismerős lehet...

Miről beszél ez az ember?!

Részletek a TOVÁBB után!

A filmesek közismerten nem szívbajosak, ha másvalaki munkájából kell "ihletet nyerni". Szép példa erre a "kutya, szájában emberi kézzel" motívumának vándorlása, ami először(?) Akira Kuroszava A testőr (Jodzsimbó) című klasszikusának elején volt látható. Sergio Leone érdekes módon nem vette át a remake-be (Egy maréknyi dollárért, szintén klasszikus), nála a főszereplőt és a nézőt egy, a hátán "ADIOS AMIGO" feliratot viselő, méltóságteljesen lovagló halott mexikói látványa készíti fel a várható abszurditásokra és kegyetlenségre. Kollégája, Fulci már nem volt szívbajos, a közismerten kutyabolond rendező konkrétan megidézte Kuroszava blökijét A testőrtől egyébként teljesen eltérő New York Ripper bevezetőjében, megtartva a motívum eredeti funkcióját is. Nem valószínű, hogy David Lynch Fulci művére akart volna utalni a Veszett a világban látható "kezes ebbel", minden bizonnyal Kuroszava volt az ihletője, viszont ő már változtatott a motívum jellegén: a vonatkozó jelenet a film vége felé látható, ennek megfelelően nem annyira felkészíti a nézőt a közelgő szürreális borzalmakra, mint inkább aláhúzza a mű komikus rémálom-jellegét egy ironikus poén megeresztésével (a jeles előd felé tett főhajtás a nem éppen szívderítő rablási jelenet végén látható).

Filmbarátok számára nem sok újdonsággal szolgál a kijelentés, mely szerint Lucio Fulci egyik legnagyobb rajongója a kétszeres Oscar-díjas Quentin Tarantino. Tarantino tisztelgő gesztusainak, túlfűtött nyilatkozatainak se szeri, se száma, a legnyilvánvalóbban mégis a két Kill Billben idézi meg mesterét (Fulci neve még magában a forgatókönyvben is olvasható, a stáblistáról nem beszélve). Az alábbi képek a Zombik városa felé tett hommage-t szemléltetik, ez talán a leginkább egyértelmű vizuális kapcsolat (bár Fulci látószerv-fixációja en bloc megihlette QT-t, gondoljunk csak rá, mi mindent művelnek a Kill Bill-filmekben az emberi szemmel egyes szereplők).

És aki ismeri a szőke hölgy sorsát, tudja, hogy Gogo Yubari tulajdonképpen nem is járt olyan rosszul...

Mint jeleztem volt, a Fulci & Romero projektnek részét képezik remek, ingyenes (!) internetes anyagok is, konkrétan és leginkább vizuális mankóként szolgáló képek, melyek a szövegben tett egyes utalásokat teszik egyértelművé. Aki már olvasta a könyvet, így jobban megértheti, mire gondolt a költő, aki pedig még nem, érdeklődést tanúsíthat a költő műve iránt és megvásárolhatja lelkesen. Szóval mindenkinek megéri, na!

Első áldozatunk maga a nagy Federico Fellini, aki ugyanúgy Steno tanítványa volt, mint Lucio Fulci (a két ifjú titán korai munkái között még számos hasonlóságot felfedezhetünk, konkrétan A fehér sejk nem sokban különbözik a pályakezdő Lucio vígjátékaitól), sőt, még dolgoztak is együtt 1-2 filmen (persze nem a saját projektjeiken). Fulci kései interjúkban barátjának nevezte Fellinit, ami önmagában nem sokat jelent (sokakat "amicózott" le, a híres és elismert kollégákat különösen szívesen, igaz, ugyanilyen előszeretettel kritizálta is pályatársait), de miután a közös múltjuk bizonyítható, érdeklődésük és stílusuk között akad hasonlóság, illetve Fulci idézett is Fellinitől, akár komolyan is vehetjük ezeket a kijelentéseket, vagy legalábbis azt, hogy Fulci nagyra becsülte jóval elismertebb régi kollégáját.

"Fulci idézett is Fellinitől"????

Bizony, egy esetben biztosan. Ne a legnagyobb klasszikusokra tessék gondolni, bár a magam részéről kifejezetten szeretem és nagyon jónak tartom Fellini Szélhámosokját, ami a jelek szerint Fulciban is nyomot hagyott, ugyanis átültette egy emlékezetes jelenetét a Don't Torture a Duckling című giallójába (mely a maga nemében egyébként erősebb mozi a Szélhámosoknál). Ezt a kapcsolatot kb. velem párhuzamosan, évekkel ezelőtt szúrta ki K H Brown, a giallo fever nevű blog szerzője, ezért az egyszerűség kedvéért azokat a képeket veszem át, amikkel már ő is illusztrálta a vizuális tisztelgést, de extraként bedobom Brian De Palma A háború áldozatai című filmjének hasonló jelenetét is, ami szintén gyanúsan emlékeztet -- nem, már nem Fellini filmjére, hanem csak a Don't Torture a Ducklingra. (És nem is most fordul elő utoljára az olasz kollégákért bevallottan lelkesedő De Palma neve ebben a sorozatban.)

Képek a TOVÁBB után!

Már hetek óta 2015-öt írunk, és én még nem nyilvánultam meg Fulci&Romero témakörben... Nem mehet ez így tovább! Következzék tehát mindaz, ami az utóbbi időben érdekes lehetett a könyvünkkel és a nevezett rendezőkkel összefüggésben, méghozzá ezúttal főleg képek. Sorrendben:

- Merényi művész úr csodálatos rajza (Facebookon már a világ  elé tártam, tulajdonképpen egy ajánlás a Grafitember Művek 2012-es gyűjteményének első oldaláról).

- Schreiber kolléga életrajza a Mozgó Világból, mely bizonyítja, hogy sajátos utakon ugyan, de az exploitation keze még a rangos szerkesztőségekbe is beteszi a lábát. (Vö. "Az élet utat talál.")

- Két kép és egy népi megfigyelés: vajon véletlenül emlékeztet annyira a derék Antoine Saint-John A pokol hét kapuja boszorkánymestereként Antonin Artaud-ra? (Mellesleg Artaud nevét Fulci főleg e filmje kapcsán emlegette előszeretettel, és nem is véletlenül.)

- A nálunk valamilyen formában hozzáférhető vált Fulci- és Romero-filmekhez kapcsolódó képgyűjtemény (leginkább mindenféle borítók). Ez ugyan különösebben aktuálisnak nem mondható, viszont tudtommal más így még nem szedte össze mindezt.

Ahogy mondani szoktam: MUTATOM!

Ruth Rendell? Hát szerintem nem ezt rendel(l)te a könyve magyar kiadásának borítójára, de sosem lehet tudni. (A szóviccért bocs.)

Aki bújt, aki nem: Kinski! Részletek a TOVÁBB után.

Ám a kövek nem hallgatnak... Legalábbis az izgalmas nevű D. R. Budniok szíves közlése szerint.

No és a szemek? Azok vajon hazudnak? A Mutatom!-sorozat legújabb epizódjában erre is fény derül. KATT!

Ismét Chavezé a dicsőség, akárcsak a Taxidermia esetében. A két plakát önmagáért beszél, lássuk a medvéket!

Chaveznek köszönhetően kiderült: az Albatrosz borítókészítői nem tűntek el, csak átalakultak disszidáltak emigráltak. A képek magukért beszélnek, ez pedig a háttéranyag. Katt a TOVÁBBra! Tanulságos lesz, úgy vélem.