Valójában két könyv ez, a Kitolás 1. és 2., ezúttal egy kötetben kiadva, és az elsőt még a kisfiam születésekor olvastam (mivelhogy az újszülöttekkel/csecsemőkkel foglalkozik), a másodikat pedig nem olyan régen (mivelhogy az a már idősebbekkel foglalkozik, kb. 5 éves korig).
És jól tettem.
Szily újságírónak nem célja megváltani a világot ezekkel a valós eseményeken alapuló szórakoztató/tanácsadó könyvekkel, sőt, itt-ott még tagadja is, hogy haszna lehetne a tanácsainak, de szerencsére téved (a tapasztalat nagy úr, mi több, hatalom), és a relatíve szerény célkitűzés ellenére egyéb panaszunk sem lehet, a Kitolások mókafaktora ugyanis meglehetősen magas, márpedig ez az alapvető cél, a nevet(tet)és. A szerző humora persze nem kedvence mindenkinek, én is fárasztónak találom néha (nem csoda, hogy tökéletesen működő riportgenerátort lehetett építeni rá, ami már 7 éve szolgálja a magyarságot…), de a poénok-sztorik összességében azért mégiscsak jók, gyors ritmusban követik egymást, némelyiken hangosan is fel lehet nyeríteni. Humor és hasznos tanácsok…? Mi kell még?
Hát például az, hogy az író ne minősítse élete párját, gyermekei anyját minden egyes adandó alkalommal „[a] csajom”-nak. Ez azért nem lenne baj. Van annyira gazdag a nyelvünk és Szily ismeri is annyira, hogy ezt el tudja kerülni, ha akarja. Mert ez azért gáz. Nem nagyon, de akkor is. Vagy nálam van rosszul bekötve valami?
Képek: moly.hu (köszi)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.