Politikai tett 2013-ban interjúköteT megjelentetni Aczél Györgyről? Mármint olyat, ami nem felment(et)eni próbálja a volt kultúrpápát, és nem is a befeketítése a célja. (Feltéve, hogy lehet egyáltalán még feketíteni bármit is Aczél jelenleg sem kifejezetten világos árnyalatú renoméján.) Nyilván nem, főleg mert már kevesen tudják, ki volt Aczél György, tehát tétje sincs igazán a tettnek – de akkor miért nem lehet interjút adni egy ilyen kötetbe (-nek)? Természetesen a hiányzó beszélgetésekre gondolok, amiket az ún. jobboldali értelmiségiek tagadtak meg egy emberként. Jó lett volna ezeket is elolvasni. Szükség lett volna rájuk. Hiányoznak.
Miért hiányoznak és miért kell hiányozniuk?
Nem játszom a hülyét, tudom, miért kell hiányozniuk, legalábbis néhány érintett esetében. A potenciális nyilatkozók egy része jókat konyakozott annak idején Aczél elvtárssal, szívhez szóló ajánlást írt neki az anno frissen megjelent könyvébe stb. stb., szóval furán venné ki magát most egy… elszámolás? Szembenézés?
„Nem adom a nevem Aczél mosdatásához!” – hát jó, ha ez a hivatalos verzió, ám legyen.
De mosdatásról nincs szó, hálistennek, legalábbis a könyv egészét illetően biztosan nem. Ettől persze még hiányoznak a „másik oldal” prominensei, velük lenne teljes(ebb) a kép, de annyira azért mégsem baj, hogy kimaradtak, egyrészt mert ez jó okot adhat egy második kötetre (illetve dokumentumfilmre, hiszen itt az volt a kiindulópont), másrészt mert így is éppen eléggé megismerjük Aczél Györgyöt, ehhez van elég kontraszt (pl.) Herskó János és (pl.) Koltay Dénes interjúi között. A nagy kérdést magunknak kell feltennünk: ki volt ez az ember tulajdonképpen? Egy diktatúra lelketlen kiszolgálója, proli mameluk, vagy egy ügyesen lavírozó, már-már belső ellenállásként funkcionáló kultúrember? És amennyiben egyik sem (ennyit még én is ki merek jelenteni: Aczél 100%-osan egyik sem volt), mégis hol helyezhetjük el őt a két szélsőség között?
Már nekem is van valamiféle véleményem, és a folyamatért, aminek eredményeképpen erre jutottam, hálás vagyok minden közreműködőnek. Ha le kéne egyszerűsítenem, némiképp meglepő módon Heller Ágnes interjúját emelném ki, mint hozzám Aczél-ügyben legközelebb állót. (Azért lepődtem meg ezen némiképp, mert Heller Ágnes közéleti megnyilvánulásai általában nem váltanak ki belőlem hasonló hatást, inkább idegesíteni szokott, bevallom. Azt hiszem, akkor cseszett fel először igazán, amikor észrevettem, hogy a jövőre vonatkozó kérdésekre adott válaszait rendszeresen egy felháborodott „Én nem vagyok jós!” mondattal indítja. Nem az volt a kérdés, Ági, hogy jós vagy-e! Nem is feltételezte senki!!) De jókat mond egyébként Konrád György is, illetve a maguk anekdotázó stílusával az olyan nagy, néhai mesélők, mint Popper Péter (megjegyzem, ő leginkább azért mégiscsak önmagáról mesél), Herskó és Jancsó Miklós. A többiek fejezetét is érdemes elolvasni természetesen, de a hangsúlyok ott azért máshogy alakulnak, a tudós-barát, családtag stb. máshogy lát és prezentál.
Akárhogy is: az Aczél-TörTéneTek leginkább azért mégiscsak érdekes TörTéneTek gyűjteményeként működik, és ez tulajdonképpen így helyes.
Kép: moly.hu (köszi)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.