Jaj.
Sokéves projekt ért véget az Akik összetartoznak abszolválásával, nagyon lassan haladtam vele, adott esetben éves szüneteket hagyva 1-1 írás (vagy oldal...) között. Mondanom sem kell, a beszerzése mögött nem a rajongás, vagy akár csak igazán komoly érdeklődés, hanem egy egészen profán költség-haszon elemzés állt (200 forintért vesztegették, az már évekkel ezelőtt sem volt pénz, pláne könyvért), és persze az „irodalmi katasztrófa-turizmus”, ami miatt pl. Gerlóczy Márton regényeiből is többet fogyasztottam az egészségesnél/indokoltnál. Megérne egy misét Gerlóczy és Bagi írásművészetének összehasonlítása is, de most legyen elég annyi, hogy míg előbbi egy meglehetősen ellenszenves, de némi írói tehetséggel azért rendelkező férfiú, addig utóbbi jóval rokonszenvesebb, viszont egész egyszerűen nem lehet mit kezdeni a szövegeivel.
Hogy miért nem?
Hát mert a fájdalom, lelki problémák, kételyek, szomorú múlt stb. világ elé tárása még nem művészet, és a befogadását kínosabbá teszi, ha a világ elé táró egyébként szimpatikus személy (akár parodistaként, akár belső életét megosztani vágyó alkotóként, akár -miként).
Bagi nagyon igyekszik – le a kalappal!
Szarul indult az élete – őszintén együttérzek.
Ki akarja írni magából – hajrá!
És a fentieket tényleg iróniamentesen tessék érteni.
Bagi Iván eddig 6 vagy 7 könyvet töltött meg a fentiekkel, amiből én már legalább hármat olvastam, és nem érzek sem látványos javulást, sem azt, hogy bármelyik írás több lenne ugyanannak a témának a zavaros, rosszul megfogalmazott kifejtésénél, vagy inkább csak taglalásánál. Önvallomások ezek, pontosabban egy nagy önvallomás az egész, aminek jól-rosszul (inkább rosszul) leplezve mindig Bagi Iván a főszereplője, és még a mellékszereplők többsége is ő maga. Nem amúgy áttételesen, ironikusan, egészséges távolságtartással, ahogy pl. Vonnegut tárja elénk Kilgore Troutot, hanem szinte már a maga konkrétságában, kimondatlanul is egyenlőségjelet téve író és karakter közé. Őszinteségből jeles, de az még nem elég, ahogy Rousseau, Kierkegaard és Kafka említése-idézése sem teszi automatikusan mélyebbé az inkább lejegyzett, mint megformált szövegeket (ha nem ez volt a name-dropping célja, elnézést kérek, bennem ilyen benyomást keltett). Sok munkával, értő szerkesztővel lehetett volna ezekből máig kb. 1 db értékes, megrázó könyv, csakhogy a szerző a jelek szerint nem hisz ebben. Az elismerésre (szeretetre, figyelemre) viszont olyannyira vágyik, hogy még önmagával is rendszeresen interjút készít, bár ezt nem jelzi külön (a kérdező nincs nevesítve, csak a stílusából és a kérdéseiből sejthető elég határozottan, hogy azonos Bagi Ivánnal).
Sok ez, és nem könnyű olvasni. Én se megyek a szomszédba egy kis önmarcangolásért, de ez itt már Travis Bickle-i kategória („Nem hiszem, hogy az embernek morbid önmegfigyeléssel kellene töltenie az életét.” – közli naplójával a hírhedt taxisofőr, amint éppen morbid önmegfigyeléssel tölti az életét). És a Taxisofőr sem működött volna, ha Paul Schrader nem képes okos távolságtartással, sem túl kritikusan, sem túl empatikusan tekinteni önmaga rosszabbik énjére, és akkor mindarról az alkotói figyelemről nem is beszéltünk, amit Scorsese, Chapman, De Niro, Herrmann stb. hozott a közösbe. Így aztán bármennyire is szomorú ezt leírni, a többé-kevésbé rokonszenves és bizonyos fokig rokonlélek Bagi Iván könyveit olvasni egész egyszerűen nem jó. (Nekem, nyilván.) Nem a témájuk miatt (elsősorban), hanem mert ezek a novellák, (kis)regények több szempontból is problematikusak, legjobban talán naplójegyzetként, vagy a szerző önmagával folytatott levelezéseként működhetnek – de ilyesmit csak kivételes esetben szoktak publikálni, akkor is főleg az irodalomtörténészek és nehézsúlyú rajongók kedvéért.
Szomorú, de ez van. Zárom kegyetlen soraim.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.