Emberek, ez működik! Mármint Kondor „fiktív” Vilmos, a magyar Raymond Chandler, ő működik, méghozzá jól! (Szemben mindazokkal a dolgokkal, amik nem működnek ebben az országban, de ezeket nem fogom felsorolni, ez ügyben az értelmező kéziszótárhoz tessék fordulni, a tetszőlegesen kiválasztott szó nagy valószínűséggel valami olyasmit fog takarni, ami nem működik felénk, meg a következő is, meg annak a nagy része is, ami benne sincs a kötetben.)
Már a Budapest-sorozat korábbi részeivel is kifejezetten elégedett voltam – mint az közismert –, a harmadik azonban tényleg betalált. Kifejezetten olvasmányos könyv, éppen csak annyi utcanévvel és közlekedési adattal, amennyi feltétlenül kell (mármint nem nekem, inkább a félig GPS származású Kondornak, de ennyit még én is bőven el tudok viselni), viszont újításként kapunk egy izmos kémes szálat (a szintén agavés John le Carré hatását sejtem ebben), és egy olyan írói megközelítés(módo)t, ami engem – az egyelőre sajnos nem agavés – James Ellroy regényeire emlékeztet, nevezetesen azokra, melyekben a valós történelmi események fiktív hátterét kitalált és valós személyek történetén keresztül meséli el az író. Chandlert és Ellroyt nagyon bírom, le Carrét meglehetősen, Kondort eddig is komáltam, úgyhogy adja magát a logikus következtetés: A budapest kém abszolút bejött, még kicsit jobban is, mint az eddigiek. Melegen ajánlom e köteT.
Kép: moly.hu (köszi)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.