Gerner Andris barátom nagy fába vágta a fejszéjét, amikor úgy határozott, feldolgozza a pécsi televíziózás történetét, de akármennyit is szerénykedik (már az alcímben is, ugye), nehéz lenne tagadni: sokkal alaposabb és gondosabb munkát nem lehetett volna végezni.
Illetve kérdés, hogy nem eleve csak kifejezetten tudományos munkaként, pl. szakdolgozatként lenne-e értelme egy még ennél is alaposabb és gondosabb szövegnek – mondom a legnagyobb elismerés hangján.
Azt azért bevallom, nem tartozom azok közé, aki különösebb érdeklődést mutatnak a pécsi televíziózás története iránt, ami persze távolról sem jelenti azt, hogy egyáltalán nem érdekel. András kötetének legnagyobb érdeme – a magamfajta laikusok motiválásán túl – tulajdonképpen nem is az, hogy objektivitásra törekedve, ám maximális odaadással dolgozza fel választott témáját, hanem hogy közben amúgy mellesleg, by the way feldolgozza egy régió médiatörténelmét és a mindenkori döntéshozók (média)politikáját is, egyéni sorsok bemutatásáról nem beszélve. És ezek közül is utóbbi az az igazán különleges, nem várt „extra”, ami azok számára is értékessé teheti a könyvet, akik nem hogy a pécsi, de általában a televíziózás története iránt sem érdeklődnek.
Szerzőnk választott témáját elsősorban interjúk segítségével dolgozza fel, melyek elsősorban természetesen interjúalany és tévézés kapcsolatát vizsgálják, de minden alkalommal kitérnek az illető előtörténetére és életének későbbi alakulására is. Az összkép igencsak tanulságos. Fényesen alakuló karrierre – főleg a vidéken maradók esetében – kevés példa akad, sokan egymással (vagy adott esetben önmagukkal) is ellentmondásba keverednek, kibeszélt és kibeszéletlen szakmai traumák, belháborúk, ellentétek kísérik a riporterek, szerkesztők, technikusok, legkülönfélébb háttéremberek életét. Az ok a legtöbb esetben a „kis- és nagypolitika”, ami már 10-20-30-40 éve sem kímélte azokat, akik részt akartak venni egy televízió működtetésében. Hogy ma hol tartunk, az sem érdektelen (nyilván), viszont sokkal könnyebben összefüggések közé helyezhető, ha van képünk a múltról is. Pécs – és részben Baranya – esetében már nem lehet hiányérzetünk, hála Gerner Andrásnak. Az én kis városomból induló sztárok (Erős Antónia, Vujity Tvrtko stb.) helyi gyökereinek bemutatása csak hab ezen az egyébként legkevésbé sem bulvárjellegű tortán*.
* Képzavarral élni – mint mindig – most is: ér.
Kép: moly.hu (köszi)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.