„Mi valamennyien Gogol Köpönyegéből bújtunk ki.” -- mondta (állítólag) Dosztojevszkij, természetesen önmagára és a többi korabeli orosz íróra utalva. Ha a mindenkori thriller- és horrorrendezők tennének hasonló nyilatkozatot, egyértelműen Alfred Hitchcockról mondanának valami hasonlót (Murnau, Lang és még páran megtagadhatják a vallomást, de a többiek -- büszkén vagy kelletlenül -- ismerjék csak el a nyilvánvalót).
Az alábbi képek ezt a nagy igazságot szemléltetik pár "geometrikus kompozíció" segítségével. Hogy a jeles utódok közül melyik dolgozott saját kútfőből (mégiscsak), melyik nyúlt közvetlenül az ősforráshoz ("Hitch, ez a te tárcád a zsebedben?"), és melyik merített egy másik merítőtől (Brian egyre gyanúsabb, ő mintha bírná az olaszokat), én meg nem mondom, de annyira nem is érdekes. A szögletes és kerekded szerkezetű folyosók/lépcsőházak ezekben a tematika és stílus szempontjából is könnyen összekapcsolható thrillerekben már annál inkább.
Szédülés (Hitchcock, 1958):
The Psychic (Lucio Fulci, 1977):
Elemi ösztön (Paul Verhoeven, 1992):
Gyilkos vágyak (Brian De Palma, 2012):
Mit lehet ehhez még hozzátenni?
Ne feledjék rovatunk címét: "A belsőépítész válaszol!"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.