Orosdy Dániel blogja

Kránicz Bence írása

Nem sokkal azután, hogy Kolozsi László krimiírásba fogott (legutóbb Mi van a reverenda alatt? című könyve jelent meg), a Mozinet és a Filmvilág egy másik munkatársa, Orosdy Dániel is regénnyel jelentkezik. Az öndefiníció szerint „szabadszájú és szatirikus” Halott ügyek vállalásai – természetfeletti elemekkel dúsított krimi és a kisvárosi mindennapokat pellengérre állító szatíra egyszerre – kétségkívül szimpatikusak, a végeredmény azonban nem hiba nélkül való.

Orosdy regényének színhelye a remek nevű Sárványhahota, a fájóan kisszerű, korrupt, unalmas magyar kisvárosok mintadarabja, valahol a Rokonok-beli Zsarátnok szomszédságában. A könyv első harmadában a szerző élvezettel villant fel epizódokat a község életéből, néhány oldalas fejezetekben könnyű kézzel vázol fel találó, mindannyiunk számára könnyen elképzelhető karaktereket az osthalott ügyek.jpgoba polgármestertől a pályázatokat ellenőrzése alatt tartó helyi kiskirályig, és bár itt is érezhetőek a regény voltaképpeni fő konfliktusának előszelei, a hangsúly az életképeken, a figurákon van. A főhős, a magányos napjait közszolgaként tengető Pandur Ákos későn, a második részben lép színre, hogy rögtön nekiálljon nyomozni a mindenki által becsült hahotai orvos halálának ügyében – kisvártatva azonban kénytelen ráeszmélni, hogy a tökéletesen érdektelen kisvárosban valaki jóval nagyobb tétekben játszik, mint a sportcsarnok építésére szánt pénzt szétosztó elöljárók.

Itt, a Halott ügyek második részében sajnos meggyengül az addig igen szórakoztató történet: Orosdy nehezen tartja össze a fő csapásirányt jelentő nyomozást az összeomló városka képével, a háttérben álló nagyobb erők pedig végképp döcögve illeszkednek a cselekménybe – bár kétségtelen, hogy a kialakuló káosz átélhetőbbé válik. A nehezen követhető történetet az erős elbeszélői jelenlét van hivatva egyben tartani, azonban ízlés dolga, hogy az ütemesen érkező szóviccek mennyire mulattatják az olvasót. „Ákos nagyon szerette a női nemet, bár a női igent egy fokkal még annál is jobban”; „…az a kilátás, hogy odakint sokkal jobb a kilátás” – ilyen és ehhez hasonló módokon tréfálkozik a szerző, a viccelődés közben azonban hullanak a fejek (olykor szó szerint), és a trágársággal sem fukarkodik a szöveg, ami – különösen a narrátor esetében – meglehetősen zavaró. A regény könnyen olvasható, de a nyelvi megformáltság gyakran pongyola (ld. az indokolatlan mondaton belüli szóismétléseket vagy a „szabad” szó igeként való ragozását), amiért csak kis mértékben kárpótolnak a szerző filmekhez fűzött meghitt viszonyáról árulkodó szöveghelyek („Ha Pandur Ákos valamivel köpcösebb, csúnyább és szivart rág, Mr. Spielberg talán a Meztelenek és bolondok folytatását is lezavarja egy füst alatt a Harmadik típusú találkozások 2-vel: John Belushi, Vad Bill Kelso alakítója feltémadt! Csakhogy a blockbuster mozik atyja nem tartózkodott a környéken, és a világításról sem Zsigmond Vilmos gondoskodott, hanem a Nap, személyesen.”). Ugyancsak a médiumok közti kapcsolatot erősítik Merényi Dániel (Napirajz) remek illusztrációi, amik helyenként a Kádár-korszak plakátjait is megidézik.

A Halott ügyek erősebb első harmadában a posványos magyar valóságot értő-érző, és okosan kifigurázni is képes szatírának mutatkozik, a második rész viszont olyan, mintha Terry Pratchett pubertáló kisöccse akarta volna megírni az eleve komikus Néma revolverek városa paródiáját. A regényíró Orosdy tehát egyelőre nem ér fel a filmes szakíró Orosdyhoz, ám az irodalmi bemutatkozásnak ettől függetlenül csakis örülhetünk.

Kedves Ismeretlen, aki a The Believer című, egyébként igen kiváló film magyar változatáért felelős vagy!

Két dolog miatt tartozom neked hálával.

Mint közismert, rólam nem készülnek képek. Illetve nem készülHETnek. Ennek két oka van.

Huber Zoltán: Kemény hős az ugaron

A világnak e kissé egyenetlen történelmi fejlődésű szegletén a fojtogató bürokrácia, a kicsinyes hatalmi packázások és a tragikomikus, dühödt aktatologatások alapvető létélményként határozzák meg a mindennapjainkat. Gogoltól Kafkáig, Mrożektől Örkényig írók egész hada harcolt már a csinovnyik-seregek és a pöffeszekedő hatalmasságok ellen. A vérfagyasztóan groteszk látomások, a kíméletlen éleslátás kitűnő fegyver a „Hivatal” ijesztő komolykodásával szemben. A magyar identitás fontos alkotóeleme a szatirikus alapállás, a felszabadító erejű humorra pedig valóban nagy szükségünk van – különösen most, mikor a Kádár-rendszerből mutálódott, ijesztően torz demokrácia az abszurditások egy egészen új minőségével borzolja a békés honpolgárok idegeit. Nagy öröm, ha irodalmárként újonnan bemutatkozó szerző első könyve rögtön e nemes irodalmi hagyományok folytatására és továbbgondolására vállalkozik. Orosdy Dániel Halott ügyek című munkája mindenképpen hiánypótló kezdeményezés, hisz a sajátosan kelet-európai életérzést a nagy elődök és a populáris kultúra eszköztáraival keveri – friss és egyéni módon.

Orosdy éles szemű megfigyelő: tablószerű bevezetőjében néhány ecsetvonással is találóan képes felvázolni a mai magyar állapotokat, míg a második fejezetben beinduló bűnügyi történet egyszerre szórakoztató és abszurd parafrázisa a manapság oly divatos krimiknek, illetve a szubjektív napló-regényeknek. A fontosabb szereplőket hamisítatlan filmes módszerekkel, egy-egy rövid, ám annál jellegzetesebb jelenetben villantja elénk, magát a cselekményt pedig párbeszédekkel, akciókkal és látomásos víziókkal is bőven megfűszerezi, ami igen változatos olvasási élményeket garantál. Vonnegut karikaturiszitikus kisember-portréi, Douglas Adams humorral lazított elmélkedései találkoznak itt Hunter S. Thompson hallucinogén prózájával, Hrabal markáns kelet-európai pillanatfelvételeivel. Ezt a színes masszát a mikszáthi vidék provinciális életérzései tartják egyben: Orosdy csípős iróniával figurázza a magyar társadalom kollektív tudatalattijának sötétlő bugyrait, a főhős monológjain szűrve át a növekvő paranoiát és az elfojtott indulatokat. A Halott ügyek ennek ellenére tartózkodik a konkrét politikai állásfoglalásoktól és inkább egy sajátos önvallomásként működik, ez azonban egy percig sem gátolja meg abban az írót, hogy kíméletlenül lerántsa a leplet a magyar valóság kínzó ellentmondásairól. E törekvését nagyszerűen segítik Merényi “Napirajz” Dániel hasonló szellemiségű, szöveghű illusztrációi.

Szépen és lendületesen kanyarognak a kollázsszerűen összeragasztott szövegek, Orosdy érezhetően nagy kedvvel és lendülettel barangolja be a számára kedves kulturális referenciapontokat. A kelet-európai groteszk, a keserédes, sírva-nevetős magyar humor, a míves nyelvi játékok ugyanúgy felsejlenek a háttérben, mint filozofikusabb vénájú angolszász szerzők, vagy épp Orosdy legkedvesebb filmélményei. A szerző mozirajongása és kritikusi múltja nagyban meghatározza írói stílusát: a mozgóképes utalások és idézetek mellett sokszor kifejezetten filmnyelvi eszközökkel és hatásmechanizmusokkal dolgozik. A szabályszerű vágások, a flashbackek és a vizuális gegek írásban is remekül működnek, akciódússá és képszerűvé varázsolva a jeleneteket. Orosdy nem véletlenül elemzett már ki számtalan hollywoodi produkciót, hiszen a könyv tagolása és a cselekményszövés is ügyesen rímel az arrafelé használt, bevett forgatókönyvírói receptekre. Az igazán fontos azonban mégiscsak az, hogy a legjobb álomgyári rendezőkhöz hasonlóan ő sem téveszti egy percre sem szem elől a legfontosabb feladatát. Bármennyire szeretné ugyanis elgondolkodtatni és provokálni az olvasót, a sulykolt tanulságok és az öncélú stílusbravúrok helyett elsősorban mégis szórakoztatni akar – és ez szerencsére maximálisan sikerül neki.

Avagy MIRŐL BESZÉL EZ AZ EMBER???!!!!

A Halott ügyek Orosdy Dániel könyve, foglalkozására nézve szatirikus regény. Kapható az Alexandra könyvesboltokban, megrendelhető az alábbi címeken:

Szega Books
alexandra.hu [UPDATE: Bélát a könyvet ott már ne keressék. Inkább itt tessék utánanézni.]