A zseniális Sam Peckinpah-ról sok jót elmondhatunk (pl. hogy zseniális volt), de a kollégák tisztelete csak bizonyos megszorításokkal tartozott az erényei köze. A szintén, de máshogy zseniális Arthur Pennt pl. kifejezetten ignorálta, annak ellenére, hogy a "peckinpah-i" erőszakként elhíresült, lassításokkal hiperrealistává tett vérontások meghonosítása az amerikai filmben pont Penn nevéhez fűződik: a Bonnie és Clyde bemutatója két évvel előzte meg A vad bandáét, és előbbi filmben (pl. a híres fináléban) már ott van mindaz, amit utóbbit annyira hírhedté és vitatottá tette. Ezzel még önmagában nem is lenne gond, ha Véres Sam nem tagadja a kapcsolatot, csakhogy: de. Míg Akira Kuroszavára nagy örömmel hivatkozott szellemi előzményként, Penn hatását szóra is alig méltatta*, miközben kollégái visszaemlékezései** szerint kifejezetten célja volt A vad bandával túltenni a Bonnie és Clyde-on, sőt, még a film egy kópiáját is elkérte a Warnertől, hogy vetíthesse a forgatás helyszínen -- aztán utólag úgy nyilatkozott, hogy csak a filmje befejezése után látta... Vicces ember volt ez a Sam, én mondom!
Penn a Bonnie és Clyde összefüggésében még szerencsésnek is mondhatja magát, A balkezes puska című debütáló mozifilmje ugyanis még ennyi figyelmet sem kapott Peckinpah kapcsán, pedig...!
Aki nem bírja ki a "pedig" kibontása nélkül, kattintson a TOVÁBBra.
Szóval A balkezes puskában már láthatunk 1-2 jelenetet, ami megelőlegezi azt a bizonyos peckinpah-i erőszakábrázolást, de pár ponton ennél jóval szorosabban is kapcsolódik Peckinpah azonos témát feldolgozó művéhez, a csodálatos Pat Garrett és Billy, a kölyökhöz. Peckinpah természetesen soha egy szóval nem ismerte el, hogy a két film között több kapcsolat is van a közismert, gyakran feldolgozott téma mellett, azaz hogy mindkettő Garrett seriff és a William Bonney nevet használó bűnöző kapcsolatáról szól.
...
P E D I G !
Pedig éppen csak kiszúrja a szemet. Haladjunk "visszafele", gyengébb érvektől az erősebbek felé, nemde?
Dede.
A fekete-fehér képek mindig Penn filmjéből származnak (The Left Handed Gun, 1958), a színesek Peckinpah-éból (Pat Garrett and Billy the Kid, 1973).
HELYSZÍNEK, DÍSZLETEK, VÍZTÁROLÓ ALKALMATOSSÁGOK
SZOMORÚ ASSZONYOK
KISHÁZAK -- KÍVÜLRŐL
KISHÁZAK -- BELÜLRŐL
És végül, de nem utolsósorban következzenek részben és icipicit manipulált gifekben az aduászaim, avagy
...ÉS LELŐTTEM A HELYETTESÉT IS
Miután kellően kiszörnyülködtünk magunkat Sam "Véres" Peckinpah gátlástalanságán, halkan megjegyzem: bármennyire nem tartozott erényei közé a mások erényeinek elismerése, Peckinpah filmje egyértelműen köröket ver Pennére. A balkezes puska ugyanis vitathatatlan érdemei ellenére egy kezdő rendező némileg didaktikus alkotása (ahogy egy kritikus valahol találóan megfogalmazta, a forgatókönyv szerint Billy legnagyobb problémája tulajdonképpen az, hogy nincs a környéken egy belevaló gyámügyi előadó, aki kinevelhetné belőle a fiatalkorú bűnözésre való hajlamot), míg a Pat Garrett és Billy, a kölyök (rekonstruált változata) egy, a képességei zenitjén álló filmes érett, többrétegű állásfoglalása, és ezen túl is még a klasszikus western műfajának szívszorítóan elégikus, katalógus-szerű búcsúztatója.
Attól még persze az utóbbi alkotó szóba hozhatta volna az előbbit adandó alkalommal, de mint azt nem győzöm eléggé hangsúlyozni: nagy huncut volt ez a Sam.
EDIT: Sajnos ez első körben kimaradt, ez egy érdekes poszt a Billy, a kölyök-filmekről, és egyéb összefüggésekre is rámutat Penn és Peckinpah munkája között.
* A Bob Dylan alakította Alias figurájával kapcsolatban egyszer, a halála évében megemlítette A balkezes puskát.
** Stephen Prince ír erről részletesen (The Aesthetic of Slow-Motion Violence in the Films of Sam Peckinpah).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.