Azzal, amit a Sznob (leánykori nevén: Elitista) Majom-díj várományosai, egyben kulturális életünk jeles alakjai összehordtak A nagy sehol apropóján, most nem foglalkoznék, úgyhogy a "You gotta be fucking kidding" tag szaporítása helyett térjünk a lényegre: jó a könyv, Orosdy úr? Jó, bizony! Ellroytól rosszat még nem olvastam, sőt, közepest sem, de az is igaz, hogy neki sem csak és kizárólag tökéletes remekművek kerülnek ki a kezei közül. Itt van mindjárt az L.A. Quartet, aminek a Fehér Jazz a negyedik, befejező része: egytől egyig fasza könyvek, de a páros sorszámúak hajszálnyival gyengébbek, és a páratlanok közül is a Szigorúan bizalmas valamivel A Fekete Dália fölé emelkedik. (Röviden mégiscsak a Sznob Majom-díj várományosairól: rámutathattak volna A nagy sehol valós hibáira, de nyilván ehhez tudniuk kellett volna, miről is írnak -- maradt tehát a másik változat, a magaskultúra magas lováról felszínes tudással és sok rosszindulattal nekimenni az írónak. Szerencse, hogy a korlátoltság nem köhögtet, sok derék irodalomkritikus már rég megfulladt volna.*)