És ismét!
Év eleje (ha nem is január...), tehát filmnapló, de éves helyett féléves bontásban, időben visszafelé haladva. Ami az első, az az utolsó, mármint nézés szerint, de csak az előző év első feléről beszélünk. Megvan, érthető? Fogod, veszed, vágod, érzed, érzékeled stb.?
Júniustól megyünk visszafelé.
Első = utolsó,
és vice versa.
Oké?
Indulhat?
Értjük egymást?
ORSZÁGÚTI BORDÉLY - Jól kicsinálta ezt a filmet a közönség és a kritika, pedig annyira nem rossz. Nem is valami jó, de láttunk már hasonló mozit agyonsztárolni. Kihagyott ziccer, főleg a főszereplők miatt. Talán a tévé és a net majd lassan javít a megítélésén. Talán. (10/7 - od)
ZUHANÁS A SZERELEMBE - Inkább lassú lépcsőzés ez, vagy talán helybenjárás... Színészeink küzdenek, mint malac a jégen, nagyjából élvezhetővé is teszik a filmet, de csak nagyjából. Rajtuk kívül szinten minden és mindenki nyomasztóan közepes. Egynek - szódával - elmegy. (10/7 - od)
MR. SARDONICUS - Hangulatos kis horror, de jól mutatja a rendező kvalitásainak korlátait, hogy a műve minden érdeme ellenére (főleg a sztori és Homolka alakítása jut eszembe hirtelen) nem igazán köti le az embert. Castle magánszáma emlékezetesebb a film nagy részénél. (10/7 - od)
FEKETE-TENGER - A leírások ellenére inkább tengeralattjárós A Sierra Madre kincse, mint A félelem ára/bére-variáció, de akárminek is címkézzük, meglepően élvezetes mozi, igaz, komoly meglepetések nélkül. Régivágású, jófajta, tesztoszteronszagú szórakozás. (10/8,5 - od)
SIMON MENYHÉRT SZÜLETÉSE - Egyszerű, de hatásos és emberi történet, ami relatíve szolidan hozza az akkoriban kötelező vörös propagandát, és egy idő után akaratlanul is thrillerként-katasztrófafilmként kezd el működni. Szép teljesítmény az összes stábtagtól. (10/8,5 - od)
ZÜLLÖTTSÉG - QT egyik szellemi atyja 15-20 éves késéssel felugrana a Tarantino-vonatra ezzel az inkoherens(nek tűnő) gengszteres fekete komédiával? Lehet, de nem hiszem. Viszont bármennyire is "nem kéne" tetszenie, eléggé bejött. Schrader sosem volt ilyen laza. (10/8,5 - od)
A MAJMOK BOLYGÓJA III. - Sok szempontból többet hoz a 2. résznél (pl. a rasszkérdés is hangsúlyosan visszatér, többek között), de azért nem sokkal + eléggé "tévéfilmes" is az előzményekhez képest. Így sem rossz, csak hát... Látszik, hogy apadt már az ötletfolyó. (10/6,5 - od)
MALÉNA - Avagy Monica Bellucci szigorúan vonul. A fellinisztikus felhangok szerencsére idővel elkopnak, pontosabban szerencsésen háttérbe kerülnek: ez nem az Amarcord, hanem Tornatore saját sztorija, amit kellően átél és egyetemessé tesz. Nagyon jó, de nem remekmű. (10/8,5 - od)
TESTRŐL ÉS LÉLEKRŐL - Nem szép tőlem ez a méricskélés, tudom, de én inkább ide adtam volna az Oscart, Saulnak pedig a jelölést... Mindenki jobban járt volna, még a rendezők is. Szóval magam is meglepődtem magamon, de ez a film gyakorlatilag lenyűgözött. Komoly. (10/9,5 - od)
BRONSON - Megtörtént eseten alapuló, a Mechanikus narancs-féle megoldásokat kreatívan és eredetien újrahasznosító kis remekmű, talán az eddig kedvencem Refntől (a teljes életmű megismerése azért még messze van). Hardy alakítása egészen kiváló, bár ez nem meglepő. (10/9 - od)
BAKARUHÁBAN - Felületes szemlélő tán csak a Meseautó világát látja viszont benne, pedig több és jobb annál, miközben hangulatra tényleg hasonlít. A rendezés könnyed, de kreatív és gondos, Badal és Morell munkája tökéletes, a színészek az utolsó statisztáig remekelnek. (10/9 - od)
CURTIZ - És most már tudjuk, kiknek kellett volna elkészíteni a Budapest Noir-adaptációt... A zene néha sok, operatőri bravúrból is több lett volna a kevesebb, az összkép mégis nagyon meggyőző: remek alakítások, pergő ritmus, vérprofi szkript, értő rendezés etc. etc. (10/9 - od)
APACSOK - Újabb izgalmas kísérlet színház és film (avagy tévé) kombinálására, ld. Shakespeare-adaptációk. Bereményiék pontosan tudják, mit mikor és hogyan kell bemutatni/kiemelni stb., a színészek is kitesznek magukért, mégis a rendezés viszi el a prímet. Remek darab. (10/9 - od)
SÓLYMOK - Amikor éppen nem csúszik át (még épp elviselhető) giccsbe, kifejezetten emberi, kedves és kicsit naiv film, de szerencsére végig abszolút szerethető. A dicséret főleg a szkriptért, ill. a színészeknek jár (aki Daltont csak Bondként ismeri, meg fog lepődni). (10/8 - od)
A MAJMOK BOLYGÓJA II. - Ez is kimaradt innen... Az 1. résznek nem ér a nyomába, de azért a maga módján jól sikerült folytatás sok izgalmas (de kevéssé kidolgozott) ötlettel. Post westernhangulatot visz az akcióba, ami érdekes, de amúgy csak a korrekt szintet hozza. (10/7,5 - od)
NÉMASÁG - Messze nem a legjobb Scorsese-film, de értékelni kell, ahogy a mester átéli a sztorit, bejárja a mélységeit, és ennek érdekében még vissza is fogja magát. Különösen izgalmas ez 1 olyan országban (világban), ahol annyi "keresztény" van a keresztények között (10/8,5 - od)
ADÁSUNKAT MEGSZAKÍTJUK - Nagyon élvezetes, mesterien rendezett akciófilm bőséges médiakritikával, ami azonban így is kicsit háttérbe szorul, de talán csak azért érzem így, mert a remek akciójelenetek elvonták a figyelmem. Akárhogy is: jó, de azért lehetne jobb. (10/8,5 - od)
AZ ÚJSÁGÍRÓ - Érdekes doksi 1 megosztó személyiségről, Parászka Borókáról, akinek kb. az a fő bűne, hogy merészel Erdélyben "libsi" és/vagy balos lenni. Védeni mintha kevesen mernék, sommás (és igazságtalan/leegyszerűsítő) ítéletekből akad bőven. Nem meglepő, sajnos (10/8,5 - od)
AZ ÉJSZAKÁM A NAPPALOD - Sok jó dolog van benne, látvány, hangulat, zene, ötletek, dumák, egységes egésszé mégsem tud összeállni, de már-már idegesítően képtelen rá. A szereplők nincsenek kitalálva, vagy félrement a casting, a sztorival se lehet mit kezdeni... Kár. (10/6,5 - od)
A BŰN ÁRFOLYAMA - Élvezetes (és minden meglepetéstől mentes) főhajtás a 70-es évek paranoia-thrillerei (Pakula stb.) előtt. Nem nagy cucc, de szórakoztató, kicsit elgondolkodtató, és a higgadtsága miatt nálam még a hasonszőrű Bourne-széria legtöbb részét is veri. (10/8 - od)
PÉNZHAMISÍTÓK - Élek a gyanúperrel, hogy Ruzowitzky műfajifilmes előtanulmányai tettek jót ennek a lágerfilmnek (A pokol bajnoka közeli rokonának). Nem érzelgős, de hatásos, remek a tempó, a főszereplő szinte ellenszenves, minden többféle megvilágításba kerül... Pöpec (10/9 - od)
V. HENRIK - Branagh rendezése izgalmasan házasít össze színházat és mozit, ráadásul úgy stilizált, hogy közben realista is (főleg a harci jelenetekre igaz ez). A színészek természetesen remekelnek, és ami a lényeg: Shakespeare szövege él minden "update" nélkül is. (10/8,5 - od)
WALESA: A REMÉNY EMBERE - A trilógia záródarabja is elég erős mozi, de azért nem nyomja le az előzményeket (A vasembert azért megközelíti). Wajda rendezéséből már hiányzik az a nyugtalan energia, miközben a kreativitása a régi + Wieckiewicz izgalmas a címszerepben. (10/8 - od)
A HÁZ, AMIT JACK ÉPÍTETT - Szakmai ártalom, h. nem borított ki különösebben, de megértem, ha vki nem bírja. Von Trier tehetségét nehéz vitatni, de jót tenne neki, ha kevesebbet foglalkozva önmagával. Pont emiatt lesz a film 1szerre sok és kevés, pedig tkép tetszett: (10/8,5 - od)
MAKRA - Mintha némileg elsikkadt volna, hogy Rényi (és Zsombolyai, az operatőr) ehhez a filmhez egy Jancsóéval rokon, de teljesen saját filmnyelvet fejlesztett ki, ami feltűnő bravúrok nélkül, de nagyon hatásosan szolgálja a Kertész Ákos-féle sztorit. Remek mozi. (10/9 - od)
POPCORN - Hát ez sem véletlenül nem lett egy Sikoly-szintű valami (igen, én szeretem Craven filmjét!), pedig eléggé hasonlóval próbálkozik. A szkriptben bőven lenne fantázia, csak hát a végeredmény összességében elég lapos. Kár. (10/6,5 - od) Amúgy: http://deliriahungaria.blogspot.com/2011/12/popcorn-1991.html …
CSODÁLATOS JÚLIA - A Déryné, hol van?, a Premier és a Csengetett, Mylord? valószerűtlen és nem túl meggyőző elegye. Nagyjából mindenki végzi a dolgát becsülettel, de senki sem ad bele ennél (sokkal) többet az egyetlen és pótolhatatlan Bening kivételével. Hála neki: (10/7 - od)
AZ ODÚ - Az Egy halálraítélt megszököttel "feleselő", de színvonalban minimum hasonló francia noir/börtönfilm (a szökős fajtából). Maximális hitelesség, remek karakterszínészek (köztük pár amatőr), feszkó a 0. perctől, beton- és földszag ahova nézek... Csodálatos. (10/9,5 - od)
DZSUNGELHÁBORÚ - B-film de Luxe, avagy ambiciózus, nem is épp olcsónak tűnő parafrázis A hét szamurájra, részben John Sayles tollából. Lundgren (már megint!) értékelhető alakítást nyújt, a látvány meggyőző, a karakterekben van meló... Erős, de vmi azért még hiányzik. (10/8 - od)
NIGHT OF THE HUNTED - Ritka, hogy a gyenge (vagy legalábbis eleinte annak tűnő) kezdés után 1 film ennyire összeszedje magát... Fillérekből összerakott, remeklő és ripacskodó (ex-)pornósokkal teli kis csoda ez, igazi meglepetés. Szürreális, költői, álomszerű, kafkai. (10/8 - od)
ÁRNYÉKFELESÉG - Romantikus vígjáték noir alapanyagból (tehát fura sötét felhangokkal), amiben a humor meglepően jól működik, a többi viszont... A hihetőség hiánya még nem is lenne akkora gond, de az érzelgősséggel és a sztori komolyabb elemeivel együtt már akad baj. (10/6,5 - od)
ASTERIX 12 PRÓBÁJA - Eddig a sorozat legjobbja, minden szempontból (poénok, animáció, sztori...) aranyérmes, sőt! Abszurd, önreflexív, műfajokkal szabadon játszó humora még a mi Macskafogónkkal is rokonítja (+ nívóban is közelít). Gyerekmozi IS, persze, de NEM CSAK. (10/9 - od)
FŰRE LÉPNI SZABAD - A Mese a 12 találatról alkotóitól okkal várnánk többet (bár azért ez még nem a Bolondos vakáció-féle mélypont). Félszemmel nézve korrekt cucc, pár ötlet, poén szépen működik, jeles színészeink is próbálkoznak, a hangulat kellemes... Egynek elmegy. (10/7 - od)
VESZEDELMES VISZONYOK 1960-BAN - Ezt még korábban láttam, de innen kimaradt. Az 1., egyszersmind modernizált filmváltozat összességében a későbbi verziókból ismert sztorit mondja fel, de a legjobb formáját hozó Vadim stílusos és merész rendezésével. Minőségi darab. (10/8,5 - od)
FÚJHATJUK! - Becsületes, jószándékú mozi, meg minden, mégis az járt végig a fejemben, mekkora mázlijuk van a briteknek a színészeikkel: Postlethwaite és tsai 2szer gyengébb filmet is el tudnának adni. Mert ez nem egy nagy eresztés sajnos, kb. Alul semmi szürkéb(b)en. (10/7 - od)
SABATA VISSZATÉR - Őszintén szánom azt, aki képes ezt az abszolút szórakoztató és egyértelműen poénra vett olasz westernt az 50 legrosszabb film közé sorolni. A tempó nem az igazi, de amúgy hozza a nívót, és még Van Cleef sem csak a szokásos arcait hozza (sőt!). (10/7,5 - od)
BARBÁR MESSIÁS (2002) - Valós eseten alapuló thriller/dráma, ami úgy néz ki, mintha tévéfilm lenne, pedig nem az. De kb. ez a legnagyobb hibája is (a valós eset pár részletének kihagyása mellett), mert a szkript és a ritmus jó, a színészek kitesznek magukért... Nájsz. (10/8 - od)
CHERRY 2000 - De Jarnatt jobb rendező, mint író, legalábbis a rendezői életmű másik fele alapján így érzem. Ez az izgalmas műfaji kavarc nagyon okos és szórakoztató + nem csúszik el úgy a banánhéjon, mint szegény Miracle Mile -- igaz, azért remekműnek se mondanám. (10/8,5 - od)
AZ INDIÁN HARCOS - Tóth Endre rendezése kreatív és vérprofi, egy baj van csak vele: teljesen jellegtelen, kis túlzással bárki ülhetett volna a rendezői székben. A sztori átlagos, a jónevű színészek hozzák a kötelezőt... A szórakozás garantált, de élményről szó sincs. (10/7 - od)
BUDAPEST NOIR - Le kell írnom: nem igaz a tétel, miszerint "puhakalap + szaxofon = noir". Amerikás magyartól különösen furcsa az ennyire felületes megközelítés (és hogy mintha neki a Meseautó & Co. is referencia lenne...), de elismerem, vmivel rosszabbra számítottam. (10/7 - od)
III. RICHÁRD (1995) - Elsőre furcsa WS eredeti (és Vas István fordított) szövegét hallani a szereplők szájából, de ezt hamar meg lehet szokni, maga a film pedig amúgy szinte kifogástalan: rendezés, képi világ, vágás, minden pöpec -- de leginkább mégiscsak a színészek. (10/9 - od)
GÁZ VAN, JÖVÜNK - Thornton felvizezett Tapló Télapó-száma nem pótolja Matthau morgós sármját, és ezt az sem ellensúlyozza, hogy Linklater igyekszik hű maradni a klasszikus eredetihez (ld. zenehasználat). Nem rossz azért, csak hát többet várna az ember, főleg poénból. (10/7 - od)
CLIFFORD - Jaj. Jajjaj. Jajjajjjajajaj. És még folytathatnám. Ez a "vígjáték" igazi gyomros a kíméletlen fajtából. És ami a legszomorúbb, egy csomó tehetséges ember vett részt az elkészítésében. DE MIÉRT??? Ha ilyen rossz a forgatókönyv és a rendezés, minden mindegy. (10/2 - od)
MI ÚJSÁG, CICAMICA? - Ilyen színészekkel és stábbal minimum 1szernézős szórakozásként működnie kell, ami be is jön. Mindenki vicces, sok jelenet kifejezetten erős, de nincs igazán fókusza az eseményeknek, és annyira nincs sok (jó) poén sem, hogy ez ne okozzon gondot. (10/7 - od)
ASTERIX ÉS KLEOPÁTRA - Animáció és poénok szempontjából jelentős előrelépés, de gondok azért maradtak. A sztori 45 percre se elég, úgyhogy sok időhúzó betéteket kapunk a 70 (!) percért cserébe -- igaz, ezek sem rosszak, a zenék még direkt jók is. Azért van feljebb. (10/8,5 - od)
GYÓGYEGÉR VACSORÁRA - 2-3-szor hangosan felnevettem, ezért jár fél pont, amúgy viszont ez 1 túltolt remake, amit főleg a szerethető színészek adnak el. Veber eredetileg a genyón és a hülyén IS gúnyolódott, de szívvel - itt módosul a dinamika, ami eléggé visszaüt. (10/6,5 - od)
ASSZONYOK A TELJES IDEGÖSSZEOMLÁS SZÉLÉN - Tagadhatatlanul eredeti, nem sok hasonló készülhetett korábban (vagy azóta), éppen csak a tempóval nem tudtam kibékülni. Egy ilyen filmhez én a francia bohózatok ritmusát passzintanám, de Almodóvar sajna soxor a fékre lép. (10/8,5 - od)
ROCKSULI - Tképpen a legősibb hollywoodi sikerreceptek egyikét látjuk működés közben (incl. enyhén keserédes, de felemelő hepiend), viszont J. Black szenvedélye őszinte, és Linklater - nagyon helyesen - nem áll az útjába. A zenék jók, a gyerkőcök arik, a poénok ülnek. (10/8 - od)
VAKÍTÓ NAPFÉNYBEN - Remeklő színészek, különleges hangulat, stílusos rendezés stb., a nyers feszkó mégis a Deray-féle, visszafogottabb (nem túlspilázott) eredeti mellett szól. Delonnál hidegebb színész nincs, abban a filmben viszont nem csak a nap süt, a hőt is érezni (10/8 - od)
EGY KOSARAS NAPLÓJA - Stílusos mozi remek alakításokkal és sok jó jelenettel, de összességében mégiscsak fals (pláne a vége) és kevés benne az újdonság. Kár, ha nem lenne ilyen szépre csiszolva, jó kapudrog (hehe) lehetne az "igazi" kábszeres mozikhoz. Nice try. (10/6,5 - od)
A LÁTSZAT ÖL - Barkert maga alá gyűri az ígéretes kombináció (noir+horror), pedig papíron ez gyönyörű, sőt, még a filmről is sok jó dolgot el lehet mondani, csak éppen azt nem, hogy működne. A noir-vonal lapos, a sztori érdektelen: a Halálos igézet győz ezen a pályán. (10/6 - od)
RÉMÜLT ROHANÁS (újra) - Ha van a "klasszikus" buddy cop comedy alműfajnak elfeledett klasszikusa, csiszolatlan gyémántja, titkos gyöngyszeme, akkor az ez a film. Előzménye van, de folytatása (sajnos) alig, pedig bátran eltért a panelektől sok mindenben. Nagy kár. (10/9 - od)
VALLEY OF THE DOLLS - Mint egy Sirk-melodráma irónia nélkül, több pénzből, de hazudnék, ha azt mondanám, h. nincs élvezeti értéke, sőt, a trash-felszín alól néha látni a showbiz valódi arcát, ahogy azt vki személyesen átélte/látta. Szegény Tate szörnyű színésznő volt. (10/7 - od)
EMBEREK A HAVASON - Néhány megejtően szépnek szánt felvétel sok volt a gyomromnak (a Disney rosszabb pillanatait juttatták eszembe), de a film egyéb érdemei ezt bőven ellensúlyozzák (különösen a humanizmus, és azok a betétek, amik egy horrorból sem lógnának ki). (10/8,5 - od)
ABDUCTED IN PLAIN SIGHT - Aki azt hiszi, Spektrumék nem adnak rendszeresen hasonló stílusban készült, ugyanilyen bizarr és felkavaró dokukat, nagyon téved, de attól még ez (is) minőségi darab. Igaz, főleg a valós események, nem pedig a filmesek érdemei miatt. (10/8,5 - od)
AZ IFJÚ FARKASEMBER - Meglepően szórakoztató vígjáték, ami pár (szinte kötelező) hülye jelenettől eltekintve kb. egyben van, és még a fiúk kamaszodását is érdekesen dolgozza fel. Persze az egész nem sokat érne, ha Fox nem lenne annyira szerethető főszereplő. (10/7 - od)
DIE ZÄRTLICHKEIT DER WÖLFE - Megtörtént eseten alapuló sorozatgyilkosos thriller (már amennyire ez műfaji film), az alműfaj egyik kultklasszikusa Fassbinderéktől. És hatásos is, szó se róla. Minden érdeme ellenére hagyott némi hiányérzetet, talán újranézem majd. (10/8,5 - od)
FÉLELEM A SÖTÉTTŐL - Érteni vélem, mire gondolt a költő, de sajnos nem elég meggyőző az előadása, és nem is elég izgalmas, amit elő akar adni. Így sem rossz, csak hát... Egy rutinosabb rendező talán ki tudta volna használni a remek stábban rejlő lehetőségeket. (10/7 - od)
K.O. - Müller forgatókönyve annyira erős, hogy talán akkor is eladná a filmet, ha nem lenne elsőosztályú a rendezés és a színészgárda is. De az. Nem egy magyar Dühöngő bika, ez igaz, de sok szempontból több van benne, mint Scorsese remekében. Lehetne ismertebb is. (10/9 - od)
A SÁTÁN KUTYÁJA (1959) - A Hammer-féle feldolgozás nem különösebben hű a regényhez, de ez mellékes, a változtatások nem zavaróak, némelyik még indokoltnak is nevezhető. Cushing remek Holmes, Lee is kitűnő, akárcsak a többiek. Hangulat kimaxolva, kifogásunk nem lehet. (10/9 - od)
A 44. GYERMEK - Regényben működhetett, de filmen szinte minden eleme kioltja a másikat (egymás ellen dolgoznak a műfajok), és akkor az elcseszett szereposztásról még nem is beszéltünk (Rapace a legnagyobb tévedés). Az X polgártárs vagy a Gorkij Park megeszi reggelire. (10/6 - od)
ILLATOS ÚT A SEMMIBE - A szkript 1szerre ügyes-okos és erőltetett-kiszámítható, amin a színészek elszánt küzdelme sokat javít, az ok nélkül félköröket leíró kamera viszont megintcsak ront. Nem fogatlan, mint az Én vagyok Jeromos, de sajna nem is elég lényegretörő. (10/7 - od)
LÉGY RÉSEN - Az írónak adnék még egy esélyt, sok jó ötlete, karaktere és jelenete van, de a rendezőt még kell spenóttal etetni. Persze 1 és ugyanaz a 2. A jeles karakterszínészek lubickolnak, de ebben a filmben több is lett volna. Kb. szórakoztató, de alig áll össze. (10/7 - od)
VÉGZETES LÁTOMÁSOK LAURA MARS SZEMÉVEL - "Amerikai giallo", ami a belső nézetes henteléssel Carpenter társíró Halloweenjét is megelőlegezi. A magabiztos rendezés, remek karakterszínészek és minden egyéb ellenére igazán nem üt: a sztori lyukas, a csavar hülyeség. (10/7,5 - od)
CSENDES NAPOK CLICHYBEN (1990) - Chabrol egyik legstílusosabb filmje azok közül, amiket láttam, de bármilyen erősek is egyes jelenetek, bármennyire is látszik a befektetett energia/tehetség, az összképpel akad gond. Több merészség, jobb vágás?... Így kihagyott ziccer. (10/6 - od)
TÍZEZER NAP - A költői dialógusok nehezítik a cselekmény értelmezését, viszont hozzátesznek a magyar parasztokról szóló történet mitológiai szintre emeléséhez. Amitől igazán egyedi és erős lesz a film, bár nem csak ettől. Sára képei még az utószinkront is feledtetik. (10/9 - od)
SZERESS, HA TUDSZ - A fináléig meglepően jó és szerethető mozi érdekes helyzetekkel-figurákkal, remeklő színészekkel stb. stb., amolyan kellemes Rövidre vágva-light... aztán Hollywood betolta a nagy rusnya, rózsaszín pofáját. Kár. De így sem tudtam megharagudni rá: (10/8 - od)
DEADPOOL - Kivételesen nem értek teljesen egyet a kiváló kollégával (FV-kritika), nekem tetszik a szájmenéses híró, és a többi (inkább kisebb, mint nagyobb) hibát is könnyen elnézem, mert kiválóan szórakoztam. Nekünk képregényfilm-szkeptikusoknak, úgy látszik, ez való (10/9 - od)
SPOTLIGHT - Nemes veretű film nemes célokért küzdő emberekről nemes vérvonalból (Az elnök emberei, Lumet-klasszikusok stb.). Nem a filmnyelv megújításának magasiskolája, de nem is ez volt a cél. Visszafogott, ám erőteljes stílus, jó színészek stb. Szép teljesítmény. (10/9 - od)
STANLEY ÉS IRIS - Egyszerű és emberi kis történet -- gondoljuk és tévedünk, legalábbis kicsit. A színészek kiválóak, a rendezés is erős, de a giccs be-befúrja a lábát az ajtón, h. a VÉGE főcím előtt be is rúgja. Shit. Brit "kitchen sink", abból kellett volna több! (10/7,5 - od)
MIELŐTT ÉJFÉLT ÜT AZ ÓRA - A nívó maradt, és erősödött a tézisem, miszerint a sorozat részei külön gyengébbek, mint együtt. A (modoros, okoskodó) duma még mindig kicsit sok, de amikor Hawke-ék igazságra találnak (=többnyire), a hatás nagyon erős. Házasoknak ajánlom. (10/8,5 - od)
A SZABADSÁG FANTOMJA - Mintha egy nem kifejezetten poénokra kihegyezett, de a szokásosnál is harapósabb és szürreálisabb Monty Python-filmet láttam volna. Bunuel 70 körül jobb formában volt, mint valaha, egyik utolsó alkotása konkrétan zseniális, a legjobbak 1ike. (10/10 - od)
A GRAVITÁCIÓ TÖRVÉNYEI - Szegény Peter Greene szépen kinyírta a karrierjét... És ami azt illeti, Nick Gomez is többre lenne hivatott, bár ez a filléres debüt nem mentes a ritmusgondoktól, és enyhén szólva adósa az Aljas utcáknak. Mégis: all-in-all derék teljesítmény. (10/8 - od)
ÍTÉLET MAGYARORSZÁGON - Megrázó dokumentumfilm, ami "kreatív" ugyan, de nagyon helyesen lemond a külső kommentárról és kizárólag az ügy szereplőinek (főleg tárgyalótermi) megszólalásaira épül. A hisztis és arrogáns bíró ellentmondásos alakja külön doksit érdemelne. (10/9 - od)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Beyonder 2020.02.06. 17:54:09
Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2020.02.08. 00:48:23