Izgalmas háttérinformáció: ha nem is sok (vagy éppen méltányolható mértékű), de némi közöm azért van Toroczkay András novelláskötetéhez, miután a szerző volt kedves kb. 2 évvel ezelőtt megmutatni nekem néhány elbeszélését, melyek közül pár bekerült a könyvbe is. Azért is indítok ezzel, mert jólesik úgy tenni, mintha több közöm lenne a Búcsú Éhestőlhöz, mint amennyi ténylegesen van, ugyanis nagyon tetszett. És valószínűleg többek között azért is tetszett, mert Tocó -- nagyon helyesen, és ez nem vicc! -- nem vette túl komolyan a tanácsaim többségét. Azóta már Neil Gaimantől is olvastam valami olyasmit, hogy ha véleményt kérsz az írásodról, minden választ fontolj meg, de a konkrét tanácsokat hagyd figyelmen kívül.
Mondhat valamit. Pedig én alapjáraton nem hiszek az ilyen "nagyok jótanácsai kicsiknek" jellegű okosságokban, még Elmore Leonard híres aranyszabályait sem tartom megkerülhetetlennek. Pedig ő is mondhat valamit. Vissza Tocóhoz!