Hogy mi közös van, lehet Luis Buñuelben és Lucio Fulciban...?
Nos, tulajdonképpen elég sok, de kettejük sajátos szellemi rokonságát nem csak a "Lajos" keresztnév és egy Fulci-interjú pár fontos mondata bizonyítja, hanem többek között egy nehezen félreérthető képi idézet is. Nem valószínű, hogy a Centro sperimentale di cinematografia öregdiákja ne ismerte volna Buñuel nagy klasszikusát, a valamikori mozilátogatók és jelenkori gimnazisták tömegét kiborító Andalúziai kutyát, márpedig a botrányos rövidfilm leghírhedtebb elemének átemelése egy hasonlóan botrányos horrorba meglehetősen egyértelmű gesztus.
Ugyanez a képek nyelvén:
Luis Buñuel - Salvador Dalí: Andalúziai kutya (1929)
Lucio Fulci: The New York Ripper (1982)
A kapcsolat és a hasonlóság nyilvánvaló, de a különbséget is zongorázni
lehet: Buñuel a montázs csodáját szemléltetve két vágás után már egy döglött állat szemébe mélyeszti a borotvát, Fulci viszont semmit sem bíz a véletlenre, speciális effektusokkal rázza fel saját korának jóval nehezebben sokkolható közönségét (az erős gyomrúak 1:11:33-ig tekerjenek).
Nehéz lenne tagadni, hogy a szögesen eltérő módszerek és megbecsültség ellenére a polgárpukkasztás volt mindkettejük vágyának titokzatos tárgya. És hogy mindketten elég jó eredményekkel büszkélkedhettek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.