Orosdy Dániel blogja

Az MR2 Kultúrfitnesz című műsorában 2012. augusztus 6-án elhangzottak szó szerinti átirata.

 A mikrofonnál: Buda Márton [BM]

BM: A borítón motoros szemüvegben és sapkában figyelő főhős rejtélyes tekintete látható, a beltestben pedig csavaros történet egy gyilkossággal, furcsa szereplőkkel és groteszk humorral. Ez a Halott ügyek című magyar könyv, Orosdy Dániel [OD] első regénye. A pécsi fiatalember filmes szakemberként már jó ideje ismert, de ebben a minőségben most debütál, és a visszajelzések szerint igen nagy sikerrel. Orosdy Danit kérdezem most.

HANGEFFEKT

BM: (magabiztos) A Halott ügyek egy vicces nevű városban, Sárványhahotán játszódik. A kérdés az, hogy honnan jött ez a név?

OD: (sokk hatása alatt áll) Húha, ööö, jó kérdés. Szerintem kis hazánk egyébként sem szűkölködik vicces nevű településekben, tehát például Pornóapáti és még sorolhatnám. Gondolkodtam rajta, hogy milyen településnevet választhatok, amin... aminek egyébként még ööö egyéb dolgokkal, körülményekkel is kapcsolatba hozható a neve, ez egyébként majd a könyvből kiderül, tehát az sem teljesen véletlen, hogy Sárványhahota a-a település, és akkor egy idő után erre... erre jutottam, hogy ööö egyrészt ugye benne van ez a "hahota", ami talán annyira nem magyartalan, tehát nem... nem idegen a magyar fülnek, de utalhat a nevetésre is. Hát a többit azt majd ki lehet találni, de benne van a könyvbe' is.

BM: (laza) A könyv hátoldalán azt írod, hogy a regény úgynevezett "szabadszájú szatirikus" regény. Konkrétan mit engedtél benne szabadszájra?

OD: (azt se tudja, hol van) Be kell vallanom, hogy káromkodások előfordulnak, a-azt nem mondom, hogy nagyon sok, de van, van benne. ööö Hát azonkívül politikai értelemben vett szabadszájúságra nem kell gondolni, azt nem is akartam, tehát nincs szó semmiféle pamfletről, vagy aktuális eseményekre való ööö reagálásról, hát inkább az emberi butaságnak a... a kifigurázása, és a mindennapokban tapasztalható furcsa jelenségeknek a görbe tükörbe állítása ez így, így a lehető legszabadabb eszközökkel. Tehát erre utal a szabadszájúság.

BM: (érdeklődő) Filmkritikusként miért nem inkább forgatókönyvben gondolkodtál?

OD: (A homloka szökőkútra emlékeztet) Az az igazság, hogy gondolkodtam, illetve gondolkodok forgatókönyvben is, a következő-ő regény, hogyha megírom - és remélhetőleg megírom - az például eredetileg forgatókönyvként jutott az eszembe, az egy más jellegű dolog lenne, inkább ilyen krimibe, akciófilmbe... "akcióregénybe", mondjuk így ööö hajló valami. Ez a könyv ez-ez könyvként született meg, tehát irodalmi műként ööö született meg a... a fejemben, ezzel együtt szerintem különösebb gond nélkül átalakítható lenne akár, akár filmmé is, és akik olvasták és értenek a filmhez, azt mondják, hogy elég sok filmes eszközt is felhasználok benne, tehát van átfedés a kettő között mindenképpen.

HANGEFFEKT

Valahogy így hangzott. A "tehát"-okért és "ööö"-kért persze komoly pénzt kaptam a szponzoromtól, darabbért fizetett.

A jobb érthetőség kedvéért elkészítettem egy hiteles szerkesztett változatot is.

A mikrofonnál: Larry King [LK]

LK: A következő percekben a Nobel-várományos Orosdy Dániellel [OD] fogok beszélgetni sokkolóan eredeti bestselleréről, a Halott ügyekről. Velünk vagy, Dani?

OD: Igen, Larry. Mielőtt belemennénk a témába, hadd jegyezzem meg, szép tőled, hogy a kedvemért megtanultál magyarul, de attól még nem tegeződünk.

LK. Bocsánat. ööö

OD: Semmi baj, Larry. Hallgatlak.

LK: A Halott ügyek egy vicces nevű városban, Sárványhahotán játszódik. A kérdés az, hogy honnan jött ez a név?

OD: Remek kérdés, Lalikám, főleg tőled. Mint bizonyára te is tudod, Magyarország nem szűkölködik vicces nevű településekben, ott van például Pornóapáti és még sorolhatnám, de természetesen valós települést nem választhattam a regény helyszínéül. Gondolkodtam rajta, hogy mi jöhet szóba, amin ugyan érződik, hogy magyar és nem nyilvánvalóan kitalált, viszont utal is mindarra, amit megírtam a könyvben (hogy konkrétan mire, az persze csak magából a szövegből derül ki). Végül erre a "Sárványhahota" elnevezésre esett a választásom. Hangzásra nem idegen a magyar fülnek, de a "hahota" rész utalhat a nevetésre is, ennyit azért elárulok. Az eddigi visszajelzések és kritikák alapján az olvasók többségének tetszett.

LK: A könyv hátoldalán azt írod, hogy a regény úgynevezett "szabadszájú szatirikus" regény. Konkrétan mit engedtél benne szabadszájra?

OD: Erről a kifejezésről első biztosan mindenkinek a káromkodások jutnak az eszébe, és be kell vallanom, hogy ilyenek bizony előfordulnak a szövegben, de azt azért nem állíthatom, hogy túl sok. Politikai értelemben vett szabadszájúságra viszont nem kell gondolni, eszem ágában sem volt pamfletet írni, vagy aktuális eseményekre reagálni, sokkal inkább az emberi butaságnak a kifigurázása, és a mindennapokban tapasztalható furcsa jelenségeknek a görbe tükörbe állítása volt a célom, a lehető legtöbb alkotói szabadságot biztosító eszközök felhasználásával. Nagyjából erre utal a szabadszájúság.

LK: Filmkritikusként miért nem inkább forgatókönyvben gondolkodtál?

OD: Korunk legjelentősebb filmkritikusaként természetesen nem kerülhetem el, hogy szkriptben is gondolkodjak, de ezeket csak álnéven írom meg, igaz, némelyik álnevem már Oscart is nyert. Az igaz, hogy a következő regényem, amit egyébként egészen biztosan meg fogok írni, eredetileg forgatókönyvként jutott az eszembe, de Marty Scorsese nem fizet eleget, úgyhogy előbb könyvként fogom kiadni, aztán jöhet a licit. Ez egy krimibe, "akcióregénybe" hajló sztori egyébként. A Halott ügyek viszont eleve irodalmi műként született meg a fejemben, de természetesen különösebb gond nélkül átalakítható lenne akár filmmé is, de szóba jöhet még az opera, bábszínház, szoborcsoport és matematikai feladatgyűjtemény is. Mindenesetre akik olvasták és értenek a filmhez (tehát pl. Marty, Billy Friedkin, Jancsó Miki bá, Orson Welles vagy Fellini), azt mondják, hogy elég sok filmes eszközt is felhasználok benne, úgyhogy nyilvánvalóan nem tudtam megtagadni önmagam.

LK: És mi ezért szeretünk annyira, hehe... Köszönöm, Dan... Orosdy úr, ööö és ne haragudj, hogy feltartottunk.

OD: Éppen George Clooney-val kéne golfoznom, de sebaj, a kedvedért bármikor válaszolok három kérdésre. És most hagyjál békén.

LK: Rajongód voltam, vagyok és leszek, drága Mr. Orosdy. Köszönöm, hogy velünk voltál, köszönöm, hogy élsz, létezel, dolgozol, köszönöm, hogy a kortársad lehetek, köszönöm, hogy...

OD: (bontja a vonalat)

LK: Igen, ööö, tehát...

Így azért könnyebb befogadni, nem?

Jobb lenne, ha mindenki azzal foglalkozna, ami a dolga

Kérdező: Varga Dénes

Szabadszájú szatíra, filmes utalásokkal. Ez Orosdy Dániel első könyve, a Halott ügyek. A szerzővel Varga Dénes beszélgetett mozis múltról, a könyvkiadás nehézségeiről, és arról, hogy milyen az, ha a kritikust kritizálják.

- A könyv szempontjából mit tartasz fontosnak elmondani magadról? Ki az az Orosdy Dániel?

- Nemsokára elindul a blogom, ahová írtam egy önéletrajz-szerűséget, ez alapján a lényeg: 32 éves vagyok, pécsi, mindig is a művészet(ek) érdekelt(ek), különös tekintettel az irodalom-film-zene hármasra, mégis jogot végeztem, és jelenleg is jogászként dolgozom. A könyv szempontjából azonban mindez nem annyira fontos, azt hiszem. Nem kevés személyes vonatkozása van, de nem önéletrajzi jellegű, és nem kell különösebben ismerni a szerző életét az értelmezéséhez. Legalábbis nem ilyennek szántam.

- Távolról sem ez az első publikált írásod. Az elmúlt években filmes témájú cikkek jelentek meg tőled. Nem elégített ki ez a műfaj? Vagy mindig is regényt akartál írni?

- Valamivel az írás-olvasás elsajátítása után már elkezdtem írogatni, alkotó tevékenységként ez foglalkoztat a legrégebben. A filmekről írás kamaszkoromban kezdett el érdekelni, részben mert szerettem ilyen szövegeket olvasni, részben mert az irodalmi próbálkozásaimmal sem én, sem mások nem voltak különösebben elégedettek. De az távolról sem igaz, hogy ebben ne találnék örömet, sőt, ha minden jól megy, a következő könyvem filmes jellegű lesz (remélhetőleg nem is az utolsó ilyen), és a cikkírást sem akarom abbahagyni, bőven vannak ötleteim.

- Érezhető a könyvben a mozis múltad? Mennyire filmszerű? Eszünkbe fognak jutni különböző filmek?

- Határozottan. Egyrészt kifejezetten cselekményes, jelenetekből összeálló, párbeszédekkel teli mű, tehát ennyiben emlékeztet a hagyományos játékfilmekre, másrészt – ha nem is feltétlenül tudatosan, de – érvényesülnek benne különböző mozis hatáskeltési technikák, néhány rész pedig talán még montázs leírásaként is elmenne. Vannak konkrét utalások is filmekre, filmesekre, amiknek egy részét csak a vájt fülűek fogják érteni, egy részét viszont minden nehézség nélkül dekódolhatja a területen kevésbé jártas olvasó is.

- Ha egy rövid mondatban kell összegezned a könyved témáját, mi lenne az?

- „Jobb lenne, ha mindenki azzal foglalkozna, ami a dolga.”

- A Halott ügyek műfaja szatíra. A tartalomleírás alapján azt tippelem, hogy ez a könyv görbe tükör hazánkról. Nagyot tévedtem?

- Egyáltalán nem, vagy legfeljebb annyiban, hogy nem csak hazánkról van szó. A jó szatírák egyszerre specifikusak és egyetemesek, például A 22-es csapdája nagyon II. világháborús és amerikai, ahogy a Svejk is nagyon I. világháborús és cseh, az üzenetük mégis független helytől és időtől, ezért értik meg mindkettőt szinte bárhol a világon. Valamilyen Ferenc József arcképét ott is leszarják a legyek, ahol még csak nem is hallottak a mi jeles császár-és-királyunkról.

- Mi volt a célod a könyvvel? Szórakoztatás, politikai állásfoglalás, botránykeltés?

- A szórakoztatás mindenképpen, a politikai állásfoglalás semmiképpen. A botránykeltés legfeljebb a finom intellektuális provokáció szintjén, ennyit viszont be kell vállalnom, ha már szerintem ez az irodalom egyik feladata.

- Szerinted mi a legideálisabb hely a könyv olvasásához? Strand, kávézó, siralomház?

- A siralomházban biztos sokan sírnak, úgyhogy oda nem ajánlom. De a magánzárka már szóba jöhet, ott nehezebb másra koncentrálni, plusz valószínűleg minden könyv sokkal jobbnak tűnik. Komolyra fordítva a szót, a strand és a kávézó ideális hely lehet, ahogy a nappali, konyha, fürdőkád, ágy, asztal, vagy akár a WC is. Nem kell egy hét szabadságot kivenni és egész nap Schubertet hallgatni, hogy el lehessen olvasni, ebben biztos vagyok.

- A bemutatkozó szövegben a következő írókat említed: Kafka, Vonnegut, Örkény, Rejtő. Gondolom nem véletlenül kerültek oda. Az ő hatásukat fedezhetjük majd fel a szövegben?

- Én a fejemben velük társítom az írásomat. De persze mindenki más szűrőt használ, kaptam már olyan visszajelzést is, hogy Hrabal világát teremtettem újra valami módon.

- Ez sok, hozzád hasonló cipőben járó embert érdekelhet: első könyves íróként mennyire volt nehéz megjelentetni a Halott ügyeket? Végigjártad a kiadókat?

- Nagyon nehéz volt, senkinek sem ajánlom ezt a kálváriát, egy újabb könyvet meg lehetne tölteni vele (címjavaslat: Halvaszületett ügyek). A kiadókat persze körbejártam, de csak a lehangoló közhelyeket tudom ismételni: belterjesség, érdektelenség, sznobizmus, elitizmus, kettős mérce, magvetős megvetés stb. Arra jutottam, hogy erőszakosság és/vagy szerencse kell az érvényesüléshez, én pedig gyengén állok mindkettővel. A visszajelzések egyébként nem voltak rosszak, de ilyen helyzetben nehéz eldönteni, mennyire diktál a másik félnek az illem, és mennyire az őszinteség. Meg aztán sokan rögtön a dicséretek után azt kezdik el pedzegetni, mennyit is szán a kiadásra a Kedves Szerző… Amivel egyébként nincs semmi baj, kössünk üzletet, csak ehhez ma már nincs szükség hagyományos értelemben vett kiadóra és udvariassági körökre, ugye, print-on-demand stb. Végül majdnem utóbbi mellett döntöttem, de aztán pár barátommal közösen arra jutottunk, hogy inkább magunk intézzük a kiadással és terjesztéssel kapcsolatos teendőket. Ez nagyon macerás, de talán így a legkorrektebb, már csak azért is, mert kizárólag egymás között kell elszámolnunk. Aztán hogy ez az „indie” kiadási megoldás egy dilettáns önáltatása volt-e, vagy az ifjú tehetség merész és sikeres húzása, majd eldönti az idő.

- Kritikusként milyen érzés olyan művet alkotni, amit majd mások fognak ízekre szedni? Gondolkoztál a kritikus fejével írás közben?

- Őszintén szólva nem, vagy csak nagyon ritkán. Valószínűleg azért sem, mert magamra nem szoktam filmkritikusként gondolni. Persze, írtam jópár kritikát, de ezek főleg felkérésre születtek, magamtól inkább esszéket, portrékat írok szívesen, vagy azokkal a filmekkel próbálom megismertetni a nagyközönséget, amik tetszettek, de nem igazán ismertek. A kritikusi énem ebben az értelemben háttérbe szorult, másrészt viszont a szatírának fontos eleme a bírálat, tehát – ha úgy tetszik – írás közben teljesedhettem ki igazán „kritikusként”.

- Ötletelsz már egy következő könyvön? Ha igen, miről fog szólni?

- Több ötletem is van, a legaktuálisabb eredetileg filmötletként fogalmazódott meg, méghozzá valami olyasmiként, mint amit a néhai Sidney Lumet műveiben lehet látni. Mozgalmas, már-már akciódús történetről van szó, rablással, lövöldözéssel, átverésekkel, gengszterekkel-rendőrökkel, de emiatt még nem akarnám megírni, a főszereplő(k) karaktere érdekel igazán. A másik, amiből szívesen formálnék regényt, a híres magyar sorozatgyilkos, a hazai kékszakállként elhíresült Kiss Béla története. Keveset tudni róla, úgyhogy gond nélkül hagyatkozhatnék a fantáziámra. De írtam novellákat, szinte készen van a két barátommal közösen írt, horrorfilmekről és -filmesekről szóló kötetem is, a sok egyéb ötletről nem beszélve. Nagyon örülnék, ha ezek másokat is érdekelnének, és a Halott ügyek megtalálná a maga közönségét.

És egy kis extra: egy kérdés, ami az interjúból kimaradt, Dénes a tumblr oldalán tette közzé.

A Tumblr ezúttal is többet kap, mint a pórnép, egy kérdés, és egy válasz, amit az interjúban nem fogtok megtalálni:

Biztos sok embernek odaadtak kéziratban a könyvet. Mi volt számodra a legkedvesebb dicséret, és a legkeményebb kritika?

A legkedvesebb dicséret az volt, amikor a hozzám egyébként igen közel álló olvasó jól érezhetően őszinte meglepődéssel és örömmel újságolta el nekem, hogy ez tényleg egy könyv és én tényleg író vagyok és ő tényleg nem tudta letenni. A legkeményebb kritika az volt, hogy „rendben vannak” a mondatok, de nincs a szövegben semmi meglepetés, összességében közepes valami, „tessék több spenótot enni” stb. Ennél rosszabbat tényleg nem kaptam, de bizonyos szempontból nyomasztóbb volt ez a vélemény, mintha simán fércműnek titulálja a munkámat.

All I want is more beer!

(Fear: More Beer; játszotta szegény Dog Eat Dog is)

Hála a derék Ash-nek, abban az élményben részesülhetek nemsokára, mely eleinte kizárólag Homer Simpson és rajzolt cimborái privilégiuma volt. Mondjam vagy mutassam?

Kránicz Bence írása

Nem sokkal azután, hogy Kolozsi László krimiírásba fogott (legutóbb Mi van a reverenda alatt? című könyve jelent meg), a Mozinet és a Filmvilág egy másik munkatársa, Orosdy Dániel is regénnyel jelentkezik. Az öndefiníció szerint „szabadszájú és szatirikus” Halott ügyek vállalásai – természetfeletti elemekkel dúsított krimi és a kisvárosi mindennapokat pellengérre állító szatíra egyszerre – kétségkívül szimpatikusak, a végeredmény azonban nem hiba nélkül való.

Orosdy regényének színhelye a remek nevű Sárványhahota, a fájóan kisszerű, korrupt, unalmas magyar kisvárosok mintadarabja, valahol a Rokonok-beli Zsarátnok szomszédságában. A könyv első harmadában a szerző élvezettel villant fel epizódokat a község életéből, néhány oldalas fejezetekben könnyű kézzel vázol fel találó, mindannyiunk számára könnyen elképzelhető karaktereket az osthalott ügyek.jpgoba polgármestertől a pályázatokat ellenőrzése alatt tartó helyi kiskirályig, és bár itt is érezhetőek a regény voltaképpeni fő konfliktusának előszelei, a hangsúly az életképeken, a figurákon van. A főhős, a magányos napjait közszolgaként tengető Pandur Ákos későn, a második részben lép színre, hogy rögtön nekiálljon nyomozni a mindenki által becsült hahotai orvos halálának ügyében – kisvártatva azonban kénytelen ráeszmélni, hogy a tökéletesen érdektelen kisvárosban valaki jóval nagyobb tétekben játszik, mint a sportcsarnok építésére szánt pénzt szétosztó elöljárók.

Itt, a Halott ügyek második részében sajnos meggyengül az addig igen szórakoztató történet: Orosdy nehezen tartja össze a fő csapásirányt jelentő nyomozást az összeomló városka képével, a háttérben álló nagyobb erők pedig végképp döcögve illeszkednek a cselekménybe – bár kétségtelen, hogy a kialakuló káosz átélhetőbbé válik. A nehezen követhető történetet az erős elbeszélői jelenlét van hivatva egyben tartani, azonban ízlés dolga, hogy az ütemesen érkező szóviccek mennyire mulattatják az olvasót. „Ákos nagyon szerette a női nemet, bár a női igent egy fokkal még annál is jobban”; „…az a kilátás, hogy odakint sokkal jobb a kilátás” – ilyen és ehhez hasonló módokon tréfálkozik a szerző, a viccelődés közben azonban hullanak a fejek (olykor szó szerint), és a trágársággal sem fukarkodik a szöveg, ami – különösen a narrátor esetében – meglehetősen zavaró. A regény könnyen olvasható, de a nyelvi megformáltság gyakran pongyola (ld. az indokolatlan mondaton belüli szóismétléseket vagy a „szabad” szó igeként való ragozását), amiért csak kis mértékben kárpótolnak a szerző filmekhez fűzött meghitt viszonyáról árulkodó szöveghelyek („Ha Pandur Ákos valamivel köpcösebb, csúnyább és szivart rág, Mr. Spielberg talán a Meztelenek és bolondok folytatását is lezavarja egy füst alatt a Harmadik típusú találkozások 2-vel: John Belushi, Vad Bill Kelso alakítója feltémadt! Csakhogy a blockbuster mozik atyja nem tartózkodott a környéken, és a világításról sem Zsigmond Vilmos gondoskodott, hanem a Nap, személyesen.”). Ugyancsak a médiumok közti kapcsolatot erősítik Merényi Dániel (Napirajz) remek illusztrációi, amik helyenként a Kádár-korszak plakátjait is megidézik.

A Halott ügyek erősebb első harmadában a posványos magyar valóságot értő-érző, és okosan kifigurázni is képes szatírának mutatkozik, a második rész viszont olyan, mintha Terry Pratchett pubertáló kisöccse akarta volna megírni az eleve komikus Néma revolverek városa paródiáját. A regényíró Orosdy tehát egyelőre nem ér fel a filmes szakíró Orosdyhoz, ám az irodalmi bemutatkozásnak ettől függetlenül csakis örülhetünk.