Filmrendezők egymás között. Olyan lehet, mint a tolvajoknak az előzetesben, nem? Látnak valamit, megtetszik nekik, és már hozzá is tapadt a kezükhöz (szemükhöz?). Már csak az a kérdés, Edgar Allan Poe annak idején kitől nyúlta le a lelki zavarait... (Kapcsoló Woody Allen-poén: "Kirúgtak a főiskoláról, mert puskáztam a metafizika-vizsgán: belenéztem a mellettem ülő fiú lelkébe.")
És amit a fenti, kicsit zavaros bevezetővel tulajdonképpen mondani akarok: Dario Argento Mélyvöröse (alias A gonoszság áldozatai) hagyhatott némi nyomot Lucio Fulci pszichéjén, legalábbis ha a The Psychic (alias Seven Notes in Black) vonatkozó jelenetére vetünk egy pillantást, az ősforrás viszont mindenképpen Edgar Allan Poe, akinek egyik legismertebb befalazásos sztorija, A fekete macska mindkét rendező szívéhez közel állt (Argento az 1990-ben bemutatott Two Evil Eyes című antológiafilm második epizódjaként dolgozta fel [az első epizódot nem mellesleg George A. Romero dirigálta], Fulci pedig a The Black Cat című 1981-es horrorjához használta kiindulópontként).
A nyomatékosító gifek a TOVÁBB után érkeznek.