Itt van a comic(s), itt van újra...
Ismeretlen költő... verse?
Lélegző éjszakán nyitottam egy könyvet világomra. Harsány képek nedvdús képzete járta be lelkem pitvarát. Kérlelhetetlenségük megremegtette a függönyt, ódon pincék hangzata váltotta meddőre a kérdőt.
Betűk. Mondatok orgiája. Orgiák mondatai. Rezdülések az éjszakában, becsapódó hűtőszekrények nyögése. Olyan ez a szöveg, mint az esküvő temetés után. Olyan, amilyen én vagyok.
Orosdy kötekszik.Elém áll, nem hagy tova… menni? Agresszív szerelem ez, ha tényleg érzés – talán és egyáltalán. Bepillant a lelkembe, széttép és hatványoz, műveletté leszek magam is a kezei között.
Lehet egy ügy halott, amíg pillangók is vannak a világon? Mert mi is a halál? Talán az élet maga. Heves rejtély és hideg bizonyosság. (Ügyeket nem intézek.)
Orosdy veszekszik.
Feltart, ugrik és jajdul prózája. Ottlik szerint próza az, amit kinyomtatnak. Felsír a tinta, táncol a nyomdagép.
Eszem valamit.
Szatíra vagyok a saját könyvtáramban. Bizarr temploma számtalan halott ügynek. Pandur Ákos vagyok, kezemben fejsze, bűnözök és bűnhődök. Olvasok, mert olvasni jó. Mondatokra lelek, kutatom az igaza a festék mögött. Szavak határozzák meg létem. „Végtelen beszélgetés vállalkozóknak.” – mondja a reklám. Végtelen vagyok. Beszélgetés vagyok. Vállalkozó vagyok.
Orosdy egy pehely. Zabpehely. Vagy tejszínhabkirály a krumplicukorhegyen. Függönyök hűsölnek a fényben. Záródik a varázsbéka. A szertelenség istennője lettem e rémdráma által.
A Halott ügyek nem az élet. Nem is érzés. A Halott ügyek életérzés.
Kép: Peyo