Igen, ilyenkor bennem is felmerül a kérdés, miszerint „éseztígyhogy?!” A Háború és békéből még egy sort sem olvastam – csak hogy rögtön csúcsával kezdjük a jéghegy megmászását –, de Széki „Curtis” Attila könyvére bezzeg van időm, miközben köztudottan

1. nem igazán szeretem a rapet (alias hip-hop), legalábbis főszabály szerint;
2. ha magyar, akkor főleg nem (kivétel: Belga, még nagyobb kivétel: Ludditák);
3. ha gengszter-, akkor különösen főleg nem;
4. a foci csak akkor érdekel, ha én is játszom;
5. de tényleg, a szó legszorosabb értelmében nem érdekel a labdarúgás, csak és kizárólag akkor, ha én is labdához érhetek, mert a játékot magát egyébként nagyon is szeretem;
6. vegyes érzelmekkel viseltetek a szexualitást önéletrajzi jelleggel boncolgató könyvek iránt.

Mentségemre szóljon: erre a könyvre sem volt időm, és nem is igényel időt. A Háború és békével ellentétben egyetlen kiadós hasmenés alatt ki lehet olvasni.

A többire nincs mentségem. Magyarázatom ugyan akad (...nem gyanús, mennyire megritkultak a Könyvnapló-bejegyzések?...nem gyanús, mennyire kevés szépirodalmat olvasok mostanában...?), de az most mindegy.

„MIÉRT OLVASOL CURTIS-KÖNYVET, HA SEMMI KÖZÖD HOZZÁ, DRÁGA DANI, MIÉRT????!!!!!”

Megmondom.

Aszonták nekem, azé'. És ha nekem valaki aszongya, én hallgatok rá, kivéve amikor nem. Ezúttal az hangzott el ajánlóként, hogy ki ne hagyjam a köteT, ugyanis

hallani fogom, ahogy csökken az IQ az agyamban

Ennél jobb reklám azért nem sok létezik, lássuk be. Az IQ csökkenését ugyan nem hallottam, bár ez még nem jelent semmit, csökkenhet az halkan is, nem igaz? (Vagy csak nagyothallok. Mindegy.) Az viszont már biztos, hogy ilyen könyvekbe csak óvatosan szabad energiát feccölni. Annyira nem kínos (kivéve talán a rapszövegeket – jaj, azok a szövegek…!), hogy Uhrin Benedek-i értelemben élményt jelentsen, másra viszont esély sincs. Mit tudna mondani/írni Curtis, amit én hallani/olvasni akarok? Ugye hogy semmit. És erről egyikünk sem tehet. Éppen ezért nem lenne tisztességes, ha vitriolba oltott pennámmal élveboncolnám Széki és Csontos urak munkáját, bármennyi ziccert is adnak. (Meg aztán félek is tőlük...)

100 kurvázásnak is kankó a vége: akit ez érdekel, olvassa nyugodtan. Én sem bántam meg, kellemesen telt az a pár óra, plusz bepillantást nyertem egy szubkultúrába is, ami egyébként a legkevésbé sem érdekelt, de ez azért együtt is kevés ahhoz, hogy még sok ilyen könyvvel tegyek próbát.

Néha egy-egy azért belefér. Amíg még van valamennyi IQ-m talonban.

Kép: moly.hu (köszi)