Először megijedtem, aztán megnyugodtam

@Huber Zoltán: Kicsit konkrétabban...?

@Orosdy Dániel: azt hittem, tényleg Coelhot fogsz elemezni, amikor láttam a címet wtf? érzés kerített hatalmába, de aztán lapoztam

@Huber Zoltán: Pedig ha szeretnél rokonszenvezni Paulóval, tudok egy módszert... Olvas csak bele ebbe a kritikába!

www.jelenkor.net/tarca/88/elfogulatlan-kritika-coelho-az-alkimista

Nekem már ennyi is elég volt:

"Pár évvel ezelőtt azt próbáltam elmagyarázni diákjaimnak, hogy mi az a midcult. Dióhéjban: a midcult olyan kulturális termék, mely az elit művészet stíluseszközeit kisajátítva könnyen fogyasztható alkotásokat hoz létre, melyek azt is elhitetik befogadójukkal, hogy magasrendű művészi élményt él át. A midcult veszélyesebb, mint a giccs, mert felkelti az olvasóban a műveltség illúzióját. Így tanította az ötvenes években Dwight Macdonald."

"Veszélyesebb, mint a giccs..." És Coelho midcult, nem pedig -- akkor már -- egyből a giccs... Javaslom Dwight helyett Ross MacDonald kötelezővé tételét az egyetemeken, mindenki jobban járna.

@Orosdy Dániel: húha, nem olvastam végig, mert már az elején durván érdekes ez a gondolatmenet.

Ezek szerint ami könnyen fogyasztható, nem lehet magasrendű illetve fordítva, ami magasrendű, az csak nehezn fogyasztható lehet. Én már itt kiszállnék, de lapozzunk csak:
"a midcult az elit művészet sítluseszközeit sajátítja ki" - ööö nem, pont a pop eszközeiből nyit az elit felé. Vagy én eddig teljesen hüjén használtam ezt az egészet? Ha meg Coelho midcult, akkor a Twilght-széria és a 300 is az, pedig nem az, csak giccs. Btw sem a giccs, sem a midcult nem veszélyes...a magát elitnek képzelő és a közönségtől elforduló okoskodás veszélyes, de az nagyon...

@Huber Zoltán: A maholnap végre TÉNYLEG nyomdába kerülő Fulci-Romero kötetben én így definiáltam a midculT:

"a kultúra azon szeletét jelenti, amely a hagyományos elitkultúra–
tömegkultúra felosztásban nem helyezhető el egyértelműen
egyik oldalon sem, illetve – valamiféle köztes kategóriaként – mindkettő
jegyeit hordozza."

Felhívnám rá halkan a figyelmet, hogy akár jó a definíció, akár nem, egy érdeme biztosan van: nem társít automatikusan értéket egyik kategóriához sem... (És akkor most kacagjunk fel együtt azon, hogy Havasréti úr szösszenete az "Elfogulatlan kritikák" sorozatban jelent meg. Vagy azon, hogy gyakorlatilag már az első bekezdés végén verdiktet hoz Coelho fotói és könyveinek borítói alapján.)

@Orosdy Dániel: ez egy teljesen korrekt definíció és nemcsak az értékmentessége miatt (ami alapvető), de ki van nyitva mindkét oldal felé - és pont ez lenne a lényeg.

Az "Elfogulatlan kritikák" az irónia akar lenni, vagy nem?! Mert ha nem, akkor nálam error van... :)

@Huber Zoltán: Nálad error van, náluk pedig az már elfogulatlanság, hogy egyáltalán szóbahozzák Coelhót. :) (A bácsi a midcultos marhaságtól eltekintve nem is ír akkora butaságokat, de ez már "túl kevés, túl későn", ugye.)

Csak egy könyvét olvastam Coelho-nak, viszont az róla szóló életrajzi könyvről (A mágus) írtam is. Kicsit máshogy tekintek munkásságára, mint aki alapból elutasítja. Ez pedig felveti a szerző élete és a műhöz való viszonya kérdést, ami jó kis irodalomelméleti téma.

@cfa: A némileg szűkszavú posztból ez ugyan nem derül ki, de én nem tartozom (tartoztam?) azok közé, akik alapból elutasítják őt. Elfogulatlanul álltam neki a könyvének (a személyéről nem is tudok valami sokat), de hamar kiderült, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon. Ha hosszabb lett volna Az alkimista, talán végig se olvasom, annyira nem tetszett.

ok, csak a 'nem', illetve a 'kurvára nem' képből nekem az jött le, hogy "coelho - nem, nem, soha!"

@cfa: Miután az első regényre, amit megpróbáltam elolvasni tőle, az immunrendszerem elég határozott választ adott, annyi azért már most biztos, hogy sokkal többször nem fogom teszteni a "Coelho-tűrő képességemet"... Még max. egyszer. De ha akkor is egy határozott "Nem!" lesz a reakció, akkor valószínűleg vállalnom kell, hogy ez már egyben a "coelho - nem, nem, soha!" is. :)

@Orosdy Dániel: Rám a Zarándolklat (Egy mágus naplója) nem volt túl nagy hatással. Az életéről keress rá, nem enged linkelni: százmillió coelho |könyvesblog. Amúgy az megvan, hogy Coelho Brazília Müller Pétere? Vagy a Coelho-generátor?

@cfa: Persze, ezek kb. megvannak, Az alkimista után olvastam egy keveset az életéről is, de a könyvet csak az alapján akartam/próbáltam megítélni, amit a szöveg (számomra) hordoz. És ez, nos, nem volt valami sok (sőt). Konkrétan kiakadtam néhány részen. Gyakran éppen azokon, amik a Coelho-generátorból is származhatnának.

@Orosdy Dániel: Megértem.
Vajon másfél, forrás feltüntetése nélküli mondat az egyébként gondosan hivatkozott írásban Kiss Judit Ágnestől vajon plágium-e?
"A menedzseríró-vádakat Coelho magabiztosan utasítja el: „Biztos jól írok, mert ha nem így lenne, nem olvasnának annyian”. Ilyen egyszerű a képlet." (KJÁ: mindennapi.hu);
"Az elmarasztaló kritikákról is kapunk bő ismertetést; Coelho ezt elintézi azzal: „biztos jól írok, mert ha nem így lenne, nem olvasnának annyian.” Ilyen egyszerű a képlet." (Én: könyvesblog.) Csak hangosan gondolkodom.

@cfa: A plágium talán erős kifejezés, de azért korrektnek se nevezném a forráshivatkozás elhagyását, volt már hasonlóból kisebb-nagyobb balhé (ld. Babiczky és Temesi eseteit a, khm, blogokról vett szellemi tőke anyagilag is honorált felhasználásával).

Viszont ez a "ha olvasnak, jó vagyok, ha nem, akkor rossz" érvelés tényleg elég mókás... Az anyagilag sikeres emberek "tudatos önfélreértésének" lehetne ezt nevezni talán. Mi erről a kérdésről filmes vonalon értekeztünk Huber kollégával:

filmvilag.blog.hu/2014/01/22/celkeresztben_a_kritikus

"(...) mit is jelent az, ha valaki jegyet vesz egy filmre: az értékelés szempontjai szerint alig valamit. A jegy ugyanis nem azt jelzi (utólag), hogy aki látta a filmet, kifejezte a tetszését is, mindössze arra jogosít (előzetesen), hogy egyáltalán megnézhessük, tehát elsősorban nem az elégedettséget, hanem az érdeklődést méri."

KJÁ nem is érdemel több szót.
Coelhoval kapcsolatban pedig megvilágosodtam: tényleg mágus, elhiteti az emberekkel, hogy amit ír az (szép)irodalom.

A "tudatos önfélreértés" - ez jó, nagyjából ugyanaz a lehet könyviparnál, mint a filmiparnál, s (nemcsak a kritika szempontjából, hisz manapság inkább észosztás megy, mint kritika), hanem a marketinggépezet súlyos összegei.
Nem tudom egy filmkritikus meg tud nézni egy filmet csak úgy, vagy állandóan szakmai szempontból elemez?

@cfa: Coelho képességei valóban mágusra vallanak, bár én azt nem vitatom el tőle, hogy irodalom, amit ír (én a szépirodalmat is csak a szakirodalomtól szeretem elválasztani), egyszerűen csak nem jön be nekem -- "irodalom, de gyenge". :)

Azt hiszem, én már automatikusan elemzem (is) a filmeket, miközben nézem őket, szóval erről egy idő után tényleg nehéz (vagy lehetetlen) leszokni. De azért szerencsére még előfordul olyan, hogy belefeledkezek egy-egy filmbe, és nem "kritizálom magamban". Nem gyakori, mert általában a filmeket is "szakmai" alapon választom ki, de megesik.