Baj van, baj...
Jönnek, jönnek a bulvárhuszárok!
Itt van még egy, ómájfaszom. Feltalálta Mikszáthot 2012-ben, pedig már Kálmán bácsi is csak a jól megírt prózát művelte, tisztelet a kevés szépirodalmi művének. Nekrofíliát ejt meg tehát szemünk láttára (mit szemünk láttára, a tekintetünk előtt!) a gyanúsított (mit gyanúsított, tettes!), amikor szexuális indíttatásból (mit indíttatásból, célzattal!)) halottak (mit halottak, lektűrklasszikusok!) gúnyáját (mit gúnyáját, egész ruhatárát!) ölti magára, akár Hans Castorp Madame Chauchat testén. (Itt kérek elnézést Thomas Manntól, ő azért még író volt, bár a jobb gusztusúaknak kicsit puha és kommersz.) Hát, nem ilyenekről beszéltünk annak idején a szemináriumon...Az elkövető: Orosdy Dániel – ha ez nem álnév, márpedig annak tűnik, épp oly erőltetett, mint az összes többi név, amit a titokzatos dilettáns a regénye szereplőinek adott. Pandur Ákos...? Mekkora MACHE, könyörgöm! És ezen még az Európa Kiadó emlegetése sem segít, bármekkora haverom is nekem a Menyus Jenő.
Nevezett Pandur a szintúgy felkérődzött nevű Sárványhahota kisvárosának valami hivatalnoka, bár azt nem hiszem, hogy eddig a részig túl sok olvasó eljut, én is csak a honorért folytatott küzdelem jegyében gyűrtem le 100 oldalt, aztán elég volt, erre semmi pénz sem lehet gyógyír.
Én kérek elnézést, de újfent és megiscsak (hogy azt ne mondjam: hovatovább):
ízlés?!
Ami nem megy, Orosdy uram, drága vidéki ismeretlen ismerősöm, azt nem kell erőltetni! Márpedig az irodalom nem megy, pedig nem céloz Ön túl magasra onnan a szénakazal mellől, mint említettem volt, éppen csak Mikszáth és Örkény „Túlértékelt” István szintjéig, akit mellesleg ugyancsak volt szíves meglopni. Szerző és író nem ugyanaz, tetszik tudni, Kegyed meg leginkább egyik se. Mondanám, hogy olvassa el Bársonybalalajka és a húgycsatornák című munkámat (melynek címe tényleg csak véletlenül emlékeztet Ezredvéghy Pál Solymoska és Faszkabátjára), ha tudni akarja, milyen az a szépirodalom, de tartok tőle, hogy nem akarja tudni, meg aztán maga valószínűleg még olvasónak is kevés, nem hogy írónak. Inkább csak adja fel, hadd maradjon meg az a kevés méltósága, ami nem volt tán sose. Legközelebb gondoljon arra, hogy a papírra nem kell feltétlenül írni, ha nincs más, tüzelni is lehet vele, ha pedig számítógépen terjeszti ezt a dögvészt, hát jusson eszébe a villanyszámla! Amíg nem növeszt némi jóízlést magára, ezek is remek megoldások, basszameg! (Jut eszembe: káromkodni se kéne annyit egy könyvnek látszó tárgyban, édes fiam!)
Bárcsak masszívabban részt tudtam volna venni a rendszerváltásban és bárcsak ne olvastam volna el félig a Halott ügyeket! Mást nem is bánok én már az életben, bulvárkommersz lektűrgyáros egyetlen kis barátom.
Andor Béla Gábor Okvetetlenkedő könyvkritika helyett írott nyílt levele (állítólag gonzo, de ezt nem tudom, szerintem csak drogozott)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.