Korai zsenge a megboldogult Kistangó portálról, nagyjából 2006 végéről.
És ezúttal ZENEI megfejtés! Alig módosítva.
Árvaház
Tom Waits: Orphans – Brawlers, Bawlers and Bastards
A zenész Tom Waits tulajdonképpen ketten van: az egyik részegen, cigivel a szájában dől a zongorára, és sorban nyomja a bluesos-dzsesszes-folkos, lassabb-gyorsabb sirámokat amolyan rekedt Frank Sinatrába oltott túlmozgásos Bob Dylanként; a másik az avantgárd zeneszerzők ötleteit ötvözi az alternatív zenékkel, rozsdás vasalót ütöget üres konzervdobozhoz, vagy éppen új hangszereket talál fel a legaberráltabb hangzások kikísérletezése közben. Nagyjából a Swordfishtrombones-ig előbbi uralta Waits munkásságát: minden populáris műfaj bekerült a májsztró zenei olvasztótégelyébe, aztán az egészet nyakonöntötte némi (zseniális) beatköltészettel.
Az említett lemez után – gyökereit nem feledve – Waits megnyílt a kísérleti zene felé: marad a hamis felvétel is, ha az sikerült a legjobban, a magas hangoknál fellépő köhögéskényszer simán rákerül a mesterszalagra, egyes számokban minden és mindenki kopácsol stb. Legjobb munkáiban mindkét alkotói hozzáállás megfért egymás mellett, ám még a viszonylag rendszeresen megjelenő sorlemezek mellett is sok – főleg kísérletező jellegű – anyag készült egyéb projektekhez: komplett soundtrackek (pl. a Szívbélihez vagy az Éjszaka a Földönhöz), színházi produkciók zenéi (pl. The Black Rider).
Waits persze nem csak kiváló zenész, hanem tehetséges színész is, és rendszeresen vett fel 1-1 számot a filmekhez, amelyekben szerepelt – vagy amelyekben nem. Aztán ott vannak még a tribute-lemezekhez felvett dalok, az elfeledett felvételek, a válogatásalbumokra feldobott számok… 30-40 év alatt annyi „rendes” lemezen ki nem adott, de egyébként figyelemreméltó cucc gyűlt össze, hogy bőven megtöltenének egy 2-3 CD-s válogatást.
Ez a bizonyos válogatás elvileg nemrég jelent meg Orphans: Brawlers, Bawlers and Bastards, azaz „Árvák: Civakodók, Rikoltozók és Fattyúk” címen, ez azonban csak látszólag igaz. Az opus több is, kevesebb is, mint egy B-oldalakat és ritkaságokat tartalmazó gyűjtemény. Több, mert Waits a feleségével, Kathleen Brennannal önálló lemezre rúgó új felvételt írt a gyűjteményre, illetve néhány számot ismét felvett (vagyis nem az eredeti változatot rögzíti a CD). Kevesebb, mert sok minden lemaradt: rövidebb, alig fontos megfejtések, töltelékek, ez-az.
Hálistennek Tom Waits egyébként sem az a figura, aki hagyja, hogy évente több válogatást, bestofot, élő lemezt, remixet, kitudjamit kiadjanak a neve alatt, hogy aztán tartsa a markát a – szinte – semmiért. Az Orphans-t legalább annyira gondosan és tudatosan felépítette, mint korábbi (gyakran valamilyen koncepcióra épülő) műveit. Innen a sorlemezek közé nyugodtan beilleszthető alkotás furcsának tűnő címe is.
„Árvák” – igaz, valaki elhunyt a „családban”, de nem a szülő, hanem maga a gyerek: Apu ideiglenesen hidegre tette, hogy aztán újra életre keltse a projekt kedvéért. Sok művész el szokta mondani interjúkban, hogy a sikertelenebb, ismeretlen műveit ugyanúgy szereti (vagy még jobban), mint a sikeres, ismert darabokat. Talán ezért érezhető némi bűntudat a címválasztásban… Árván maradtak a dalok, jó ideig szinte senki sem törődött velük, de most már megtalálták a helyüket, teljes életet élhetnek.
„Civakodók” – a taxiban született, kidobóként is dolgozó, alkoholt nem megvető Waits tudhat egyet s mást a kocsmai összeszólalkozásról, kötekedésről, verekedésről. Ehhez vagy punk zene illik (márpedig Tomot a punkok is tisztelik, nem véletlenül), vagy a bárokban játszott (hallgatott) blues/dzsessz. A könnyebben megkedvelhető, gyorsabb, oldottabb számok kerültek tehát az első CD-re. Ők a „civakodók”, és nagy részük (kb. 7-8 a 16-ból) frissen rögzített, ezidáig kiadatlan dal.
„Rikoltozók” – ezen a lemezen főleg az artista szerelmi bánat okán írt lassú melódiái szerepelnek. Mintha mind az első bekezdésben említett korai korszak darabja lenne: zongora, gitár, fájdalom, cigi, pia, költészet. A közhelyes TW-kép tehát. A számok többsége (kb. 15-16 a 20-ból) már kijött valamilyen válogatáson – sőt, a kiváló Little Drop of Poison kapásból két ismert filmben (Az erőszak vége, Shrek 2) is hallható volt korábban.
„Fattyúk” – ez már a peremvidék: a harmadik CD-n Waits nehezebben befogadható, kísérletező, avantgárd mozgalmakra kacsintgató, vagy egyszerűen csak furcsa opusai kaptak helyet. Az önkifejezés összes formájához vonzódó Waits többek között tehetséges spoken word artist és stand-up comedian: gond nélkül összedob néhány humoros és/vagy elgondolkodtató „dumálós” felvételt. És persze akad néhány olyan anyag, amely máshová nehezen lenne beilleszthető (Kurt Weill Disney hét törpéjével tangózik, miközben Bukowski és Kerouac free dzsesszre kesereg). Feldolgozások, átiratok, miegyéb. Várakozó Tamás csak haladóknak. Nem valami populáris hallgatnivaló, de megéri időt és energiát áldozni rá. Ezek a számok még az árváknál is rosszabb helyzetben vannak (voltak): a szülő bizonyos fokig megtagadta őket, vagy legalábbis nem biztosított nekik azonos esélyeket. Szerelemgyerekek, egyszeri kalandok gyümölcsei.
Az új Tom Waits-kiadvány összességében „mixed bag”, ahogy a művelt spanyol mondja: nem éri el a legjobb sorlemezek színvonalát, de bőven érdemes elmélyülni benne, főleg ha valaki vevő a szerző egyéb dolgaira. Az első CD önállóan is megállná a helyét, tele van tempós, hangulatos, könnyebben befogadható dalokkal (a Sea of Love például bármikor élvezhető feldolgozása egy ismert régi slágernek). A második CD nyugodtan elfér Waits „lassú” válogatásai (pl. Asylum Years) mellett – nem ad hiteles képet a művészetéről (végül is éppen ezért osztották három eltérő karakterű lemezre az anyagot), de önmagában is jó hallgatnivaló (elsősorban filozofáláshoz, elmélázáshoz, múló bánathoz). A harmadik CD valószínűleg nem fog beragadni hosszú távra senki lejátszójába, néha azért biztosan előkerül majd, a maga módján ennek is megvan a létjogosultsága.
A már említett punkos attitűd egyébként többször visszaköszön a kiadványon, méghozzá konkrét formában is: Waits egy már megjelent Ramones-feldolgozás (a We’re a Happy Family című Ramones-tribute-ről: The Return of Jackie and Judy) mellett egy másik számot (Danny Says) is eljátszik az amőbarock legnagyobbjaitól, akik nem mellesleg kései korszakukban az ő számait is rögzítették egy-két lemezükön. (Persze, „punk” alatt most egyfajta hozzáállást értek, nem a tizenkét évesek körében divatos kétakkordos műmájerkedést. A Green Daynek egyhamar nem fog slágert írni a mester, pedig a Bone Machine-en akad annyi punk, mint a Zöld Nap lemezein.)
Végül a kép nem lenne teljes a hiányosságok említése nélkül. A zseniális dalokat író, lenyűgöző életművet magáénak tudó Tom tulajdonképpen sohasem készítette el a „tökéletes lemezt”, a nagy főművet. Középszerű vagy rossz dolgok nem fűződnek a nevéhez, de egyetlen lemezre soha nem tudta kiválogatni mindazt, ami együtt is, külön is kifogástalan. Minden tudatosság és jóakarat ellenére tehát a gyűjtemény eleve rosszabb helyzetből indul a többnyire eltaláltabb, összeszedettebb sorlemezeknél.
Aztán Waits gyakran közreműködött más művészek felvételein a Rolling Stonestól a Los Lobosig – ezekből is érdemes lett volna beékelni párat az Orphansre (vagy akár biztosítani nekik egy külön CD-t). Jogi problémák ugyan lehetnek a közös produkciókkal, hiszen (többnyire) nem TW-számok, mégis egy-két hasonló felvétel már felkerült a kiadványra, akkor miért ne? A Coattails of a Dead Man című csodálatos Primus-kesergő például nyugodtan elférne egy ilyen gyűjteményen, arról nem is beszélve, hogy az egyszerre költői és fájóan konkrét szöveg állítólag Kurt Cobainné dicső karrierjét vázolja fel. (Nirvana, Courtney Love, Primus és Waits. Kicsi a világ.)
Tom Waits árvaházát mindenesetre érdemes meglátogatni, bár a zenéjével történő ismerkedéshez inkább a közel tökéletes* Rain Dogs albumot ajánlom.
* Tegyük hozzá, valóban kis híján tökéletes, a "minden idők ..." listákon rendszeresen szereplő kiadványról beszélünk.
Kép: Wikipedia (köszi!)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.