Sonic's Rendezvous Band: City Slang
És ha már itt tartunk: az egyik legjobb zenekar, amit szinte senki sem ismer.
Haladóknak:
Mint az közismert, van ez az Iggy Pop, sőt, van ez a Kick Out the Jams című zseniális dolog is, amit lemezre vett többek között a Henry Rollins-szal kiegészült Bad Brains, valamint a Rage Against the Machine is. Mint az már jóval kevésbé közismert, Iggy valaha a Stooges tagja volt, ami a főállású naivák elképzelésével ellentétben nem a kísérőbandáját jelentette, hanem egy többé-kevésbé szabályos zenekart, amiben az énekes max. első volt az egyenlők között, nem maga a SHOW (többek között a néha náci egyenruhában gitározó Ron Asheton is sokat tett azért, hogy ne csak Popra jusson a reflektorfényből).
Ebben a bizonyos Stooges-ban meghatározó szerepe volt Scott Asheton (alias "Rock Action") dobosnak, akit a hangszer virtuózának ugyan csak nagy jóakarattal nevezhetünk, viszont markáns stílusú, nagyhatású és tehetséges rockdobosnak már minden további nélkül (arról nem is beszélve, hogy Pop életrajzírói szerint az eleinte visszafogott és intellektuális Iggy az ő személyiségét vette alapul a színpadi énjéhez, kvázi tőle nyúlta le azt a viselkedést, ami világhírűvé tette). Scott a Stooges feloszlása után is a detroiti rockszíntér egyik oszlopa maradt, így hozhatta össze a jósorsa a Stooges egykori "idősebb tesó" zenekarának, az említett Kick Out The Jams-t jegyző MC5-nak a gitárosával, akit Fred "Sonic" Smith-nek hívtak. Sonic-ot ugyanúgy elhagyta a jószerencse a zenekara feloszlása után, mint Iggy-t kivéve mindenkit a Stooges-ból, de a jelentőségéről és képességeiről sokat elárul az, hogy 2003-ban a Rolling Stone beválasztotta minden idők 100 legjobb gitárosa közé, róla nevezte el magát a Sonic Youth, és ő volt a társírója neje, Patti Smith klasszikus albumának, a listákon is szép helyeket szerző Dream of Life-nak. (Nekem már egy is elég lenne ezek közül, kivéve talán Patti Smith szerelmét, ő túlságosan emlékeztet az első nagylemezének címszereplőire.)
Ha úgy vesszük, Sonic-nak minden összejött neki, kivéve a "saját" sikereket, és ezzel már el is érkeztünk a Sonic's Rendezvous Bandhez és egyetlen lemezre vett dalához, a City Slanghez. A helyi erőkből álló "supergroup" (Smith és Asheton mellett Scott Morgan a Rationals-ből és Gary Rasmussen az Up-ból) Detroit környékén népszerű volt, de lemezszerződéssel nem kényeztették el őket, és mire a zenéjüket utolérte a kor, annak rendje és módja szerint fel is oszlottak, hála Smith és a másik énekes-gitáros, Scott Morgan rivalizálásának. Pár kalózfelvételen és a City Slangen kívül nem maradt belőlük több, de már ez is elég volt ahhoz, hogy legendává váljanak. (Szűk körben ismert legendává, de akkor is.) A City Slang pedig úgy zseniális, ahogy van, és arra bíztatok mindenkit, hogy ha teheti, hallgassa meg a koncerfelvételeiket is, mert nem ez az egyetlen jó számuk, ott van még többek között a Goin' Bye, a Keep on hustlin', a Sweet Nothing, és még a feldolgozásaik is nagyon eredetiek és emlékezetesek lettek, pl. a Like a Rolling Stone c. Dylan-klasszikus átirata.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.